Körülbelül úgy, mint Sylar ezen a videón. Azok, akik jobban ismernek - például élőben is -  szerintem észre fogják venni az utalásokat. Gondoltam azokra is, akik nem tudnak angolul: ez a "Heroes" 11. részéből van, magyarul "Felismerés" néven adták le. Fent van a neten is, csak rá kell keresni. Ha már itt tartunk: Sylar Shadow egyik kedvenc karaktere (Ez nem meglepő. Az sem, hogy Jessica a másik.).

   Most nézem a Heroes című sorozatot (az illiberális demokráciákban "Hősök" néven fut), és az meglepően jól ábrázol egy multit, annak ellenére is, hogy nem ezen van a hangsúly. A történet olyan karakterekről szól, akiknek szuper képességei vannak - nagyon erős, tud repülni, anyagtalanná tud válni, meg tudja állítani az időt, stb - de mindegyiküknek csak egy. Niki a multi karakter, és Jessica az agresszív altere - legalábbis idáig csak őket láttam - . A sorozat egyáltalán nem játssza túl a dolgot - ellentétben a témával foglalkozó filmekkel - és Ali Larter is nagyot alakít a szerepben. (Meg King eleve kedveli őt, az introvertált, lelkizős, elemezgető személyisége miatt. Nagyon gyorsan meg szokta kedvelni azokat, akik olyan lelki tulajdonságokkal rendelkeznek, mint ő.). Egyébként őt az "Obsessed"-ben is csíptem, ahogy a karakterét is (Ez ... ijesztő.), és a végén sajnáltam is szegényt (Ez utóbbit a karakterre értette, de attól még továbbra is ijesztő.). Éppen ezért nekem kicsit nehéz is volt végignézni némelyik részt, és ugyanezért nagyon együtt tudok érezni Nikivel. Főleg az a jelenet volt "erős" amikor Jessica sérülést okoz a saját gyerekének (Technikailag Niki gyereke. Legalábbis úgy beszélnek róla.). Azt is érdekes volt látni, hogy Micah - Niki fia - azonnal meg tudja különböztetni az anyját, és Jessicát, akár a hangjuk alapján is. Ez utóbbit könnyen észre lehet venni, mert az egyik jelenetben azonnal Nikit kéri, amikor Jessica veszi fel a telefont.

   Akit érdekel a téma már biztosan észrevette, hogy némelyikünk szeret videóblogot készíteni. Autumn Asphodel-ét pár napja találtam, és hamar feltűntek a hasonlóságok. Gondolom az, aki figyelmesen olvassa a blogomat szintén észre fogja venni őket a videóból. Például nekik is INFJ-t dob az MBTI. Az altereink között is vannak jól látható hasonlóságok, és nekik is átszíneződik a szemük kékről zöldre.

   Na, ez egy nagyon nehéz téma lesz számomra, tehát - Szokás szerint? - szétszórt leszek, ezt kérem nézze el nekem. (Érdemes az olvasót magázni, ezzel is megadva neki a tiszteletet. Erre láthattunk most példát.) Azért igyekezni fogok annyira koherensen fogalmazni, amennyire tőlem telik.

   Valaki mostanában tette fel nekem a címben szereplő kérdést, és arra gondoltam, hogy akár írhatnék belőle egy postot is. Megpróbálom szétválasztani a rendszerszintet az egyedi elvárásoktól, de nem vagyok biztos benne, hogy ez sikerülni is fog. Na, szóval:

   A napokban észrevettem egy beszélgetés során, hogy a külsősök személy szerint hozzám ragaszkodnak, és nem az egész rendszerhez, ami nagyon jól esett. Ezek szerint engem kedvelnek, önmagamért, és nem az egész társulatot, egységesen. Az már korábban is feltűnt, hogy még azok is velem szeretnek beszélgetni, akik nem tudják, hogy multi vagyok, ahogy azok is, akik tudják, de egy személyként kezelnek. Ezt már rég megfigyeltem más multiknál, de saját magammal kapcsolatban csak most vettem észre. Ebből a gondolatmenetből azonban jött a következő felismerés:

   Mostanában, hogy Shadow segítségével (én "idézőjelbe" tenném azt a szót, mert annyit segít, mint a KáDNéP, ami nem sok, valljuk be... - Meguntad az életed?) nagykoalícióban kormányzok, észrevettem, hogy mennyire igénylem mások manipulálását. Nélküle sosem tapasztaltam ilyesmit (Nem, mert Sithis sokkal körültekintőbben csinálná, de nem csinálja. Tényleg...), ezért gondoltam arra, hogy írok erről egy posztot. Lehet, hogy ez is egy kicsit összeszedetlen lesz, de erről nem tehetek - azt hiszem - ugyanis a fogalmazás nem tartozik Shadow erősségei közé (Ja! Én vagyok a hibás! Mindenért!! Lóf...t!!!). Azért kezdjünk neki, aztán lesz, ami lesz (Nyugi! Az "Összefogdosás" is így akar választást nyerni....).

   Aki hallott már valamit a disszociatív identitásról, az tudja, hogy az alterek képesek váltani egymást, eddig tiszta sor. Azt a részét viszont sokkal kevesebben ismerik, hogy a tranzicionálás többnyire együtt jár bizonyos testi "zavarokkal" is. Ez körülbelül minden alterre vonatkozik, de - az esetek nagy részében - ez csak nehezen észrevehető, ugyanis a legtöbb alter normálisan használja a testet. Nálunk - példának okáért - csak Shadow okoz érezhető "kavarodást" (Ez úgy általában jellemző az agresszív alterekre. Mármint ők aztán tényleg odateszik magukat.). Sithis például nyugodtabb mint én, ami érezhető is egy "visszavétel" után, de egyáltalán nem zavaró mértékben. Az alábbiakban azt fogom részletezni, hogy milyen az, amikor Shadow "rám telepszik" (becsatlakozik), vagy őt váltom a "kormányzásban" (Shadow a hibás! Elmúlt fél óra! Tönkretette az or... vagyis a testet!).

   Kezdjük is egy szolgálati közleménnyel: erről viszonylag keveset tudok, ezért csak a saját véleményemet fogom leírni ide és - szerintem legalábbis - az sem lesz túl sok. Gondoltam sokkal egyszerűbb lesz ezt egyszer leszögezni még az elején, mint mindenhez odaírni hogy "szerintem", meg "én úgy gondolom". Most, hogy ezt letudtuk (és helyretettük az OCD-det is) akár rá is térhetünk a témára!
   A címben szereplő Obsessive–Compulsive Disorder (OCD, "kényszeresség" ha úgy jobban tetszik) és Obsessive–Compulsive Personality Disorder (OCPD) egyáltalán nem ugyanaz. Egészen pontosan az OCD egy neurológiai, az OCPD pedig egy személyiségzavar (Ahoy! Kap'tány...) ezért érdemes megkülönböztetni őket. Az elsővel viszonylag gyakran találkozhatunk az angol köznyelvben is, ami bizonyos tüneteit azonosítja egyébként teljesen hétköznapi tevékenységekkel is (Well ... arranging my pens have satisfied my OCD, at least!). A tényleges OCD viszont ennél komolyabb problémát jelent.

   Most egy olyan jelenségről fogok írni, amiről nagy valószínűséggel mindenki hallott már korábban. A fantom végtag szindróma (amputációs neuroma fájdalom, phantom limb syndrome), amputálás (vagy egy testrész más okok miatti elveszítése) után alakulhat ki, bizonyos személyeknél. Ezt a jelenséget is a parietal lobe működési rendellenessége okozza (illetve az eredetileg normális tevékenysége rendellenessé válik a megváltozott körülményeknek köszönhetően). Egyszerűen idő kell neki, amíg a belső testkép alkalmazkodik az új helyzethez, és az átmeneti időszakban a már hiányzó végtag továbbra is "nyilvántartásban marad".