Többszörös személyiségnél előbb-utóbb megjelenik az igény egy szervezett rendszer létrehozására, az egyébként gyakori kellemetlenségek kiküszöbölése végett, és - többek közt - ebben jut fontos szerep az ilyen altereknek. Erre utal az angol elnevezésük, az Internal Self Helper, röviden ISH is. Elsődleges ismertetőjelük a teljes érzelemmentesség, és a hideg, számító (gyakran cinikus) gondolkodás (Vagyis igazi reálpolitikusok, akik sikeresen távol tartják magukat az ideológiai maszlagoktól és az érzelem vezérelt, szükségtelen akcióktól.). Ez utóbbi nem azt jelenti, hogy képtelenek felfogni és értelmezni az érzelmeket (gyakran épp ennek ellenkezője jellemző rájuk), hanem csak azt, hogy nekik, maguknak nincsenek érzelmeik, vagy legalábbis képesek kikapcsolni azokat. Emiatt is a manipulatív megoldásokat preferálják, és sokan közülük kifejezetten szeretnek vitatkozni, akár más alterekkel, akár külsősökkel.

   A képességeikből adódóan ők szokták ellátni a szervezői feladatokat a rendszeren belül. Ismernek minden altert, tudják, hogy működnek dolgok, és mi miért történik. A további teendőiket és lehetőségeiket már főleg az határozza meg, hogy a rendszer mennyire központosított, vagyis egy lazább, decentralizált struktúránál csak ajánlásokat tehetnek, de tényleges hatalommal nem rendelkeznek. A hierarchikusan felépülő rendszereknél viszont - bizonyos mértékig - azt is ők döntik el, hogy mikor, melyik alter jöhet elő, és hogy kívülről mennyire lehet betekinteni a "szerkezet" működésébe. Ez utóbbival főleg akkor van könnyű dolguk, ha a domináns host nem tudja, mi történik a "motorháztető alatt" (Ez egy többcélú védelmi intézkedés. Őt így nem zavarják a háttérben történő dolgok és még véletlenül sem adhat ki olyan információkat, amivel a külsősök visszaélhetnek.).

   A tényleges irányítást tekintélyelven, nyers erővel, vagy a kettő kombinációjával végezhetik. Az első leginkább úgy működik, mint egy államgépezet, tehát az alterek maguktól hallgatnak rá, vagy kondicionálva vannak, hogy engedelmeskedjenek neki. A második leginkább egy hordára, vagy falkára hasonlít. Ennél gyakorlatilag azért irányíthat, mert erősebb a többieknél. A harmadik lehetőség pedig magától értetődik. Egyébként - bizonyos értelemben - ez utóbbi a leggyakoribb, mivel a protektorok belső rendfenntartási feladatokat is elláthatnak, és adott esetben el is látnak (Ez csak természetes! Nem tudunk - de nem is akarunk - vattamunkahelyeket fenntartani, mert a miénk egy melóalapú társadalom, kérem szépen!).

   Ha az eredeti megvan és aktív szerepet tölt be a rendszerben, gyakran ezt a pozíciót vállalja (ritkábban - ha szeret előjönni - a külső képviselőét). Ilyenkor gyakori, hogy minden alter amúgy is hallgat rá, mert arra vannak kondicionálva, továbbá sokkal erősebb is náluk, szóval ezt is a "vegyes" módszerhez sorolhatjuk.