Mivel épp senki sem kérdez semmit (és most, kivételesen nem írok kib@szott jó könyveket a modern, magyar baloldalról), bedobom ezt a témát, aztán meglátjuk milyen lesz a fogadtatása. Akkor térjünk is a tárgyra:
Úgy vettem észre, az - bizonyos értelemben, és bizonyos mértékig - jelzi az egyén személyiségét, hogy olvasás, filmnézés, etc. közben melyik karakterrel tud együtt érezni, kivel azonosítja magát, vagyis kivel érez hasonlóságot. Nem mellesleg ez egy fontos szempont a néző, olvasó, ilyesmi érdeklődésének fenntartásában is, mert ha nem tud olyan karaktert választani magának akivel "törődhet", viszonylag hamar érdektelenné is válik számára az egész történet. Vannak olyanok, akik így is végignézik, vagy olvassák, ha már elkezdték, de azt már fárasztónak élik meg, és csak egyfajta elhatározásból csinálják. Vagyis "méltóképp" akarják befejezni azt, amit elkezdtek. (Ugyanez jelen van a politikában is, egyébként. Ott is kell egy olyan párt, vagy személy a választónak, akivel azonosságot tud érezni, és egyet is tud érteni vele. Ha ez nincs, elveszíti az érdeklődését a politika iránt, és kialakul az apátia. És King mellébeszél. Már megint...) Értem, vissza az eredeti témára!
Egyébként erre az azonosulásra egy, két korábbi példát már lehetett látni a blogon. Könyveknél viszont a Mule-t (Öszvér) tudnám kiemelni - így, hirtelen - Asimov Foundation (Alapítvány) szériájából. Egészen pontosan Isaac Asimov: Foundation and Empire (Alapítvány és Birodalom) és Second Foundation (Második Alapítvány) című művében szerepel. Egészen pontosan az előbbi második: The Mule (Az Öszvér), és az utóbbi első fejezetében. (Ilyen szinten még nekem se megy a politikai mellébeszélés művészete. Csak mondom...)
Egy rövid Google kereséssel utána lehet nézni, de ide is leírom a lényeget. Az öszvér mutáns, ami elsősorban a mentális képességeiben nyilvánul meg. Ugyanis képes érzékelni és kontrollálni mások érzelmeit, amit messzemenőkig hasznosítani is tud. Na, ilyesmi érzelmi kontroll képességem nekem is van - természetesen nem vagyok telepata, vagyis az enyém nem olyan erős - és használni is tudnám, ha akarnám (Volsungnak és nekem ez sokkal erősebb. Nevezhetjük akár magas empatikus készségnek is, bár az ő esetében az "empátia" szó meglehetősen ... pontatlan lenne. És politikailag inkorrekt is.) Végső soron ő is manipulál, mint én, csak ő egy Sci-Fi keretein belül teszi ezt, amibe nagyon is beleférnek a felerősített képességek. Végül is, minden könyv - bizonyos mértékig - a valóságra épül, tehát - így, vagy úgy - kapcsolódik is ahhoz. (Kivéve az, amiből "bizonyos" politikai pártok készítik a programjaikat. Azokat én írom, a modern, magyar ...)
Neki is nehéz gyerekkora volt - mint nekem - ami Volsung-szerű reakciókat vált ki belőle. Többször is hangoztatja, hogy mások védjék meg magukat ellene - ha tudják - ha már őt sem védte meg senki annak idején. Ez utóbbi vezet, ahhoz, hogy szembekerül a Második Alapítvánnyal, amivel kölcsönösen sakkban tartják egymást. (Legalábbis látszólag. Az Öszvér keresi őket, nekik meg beépített embereik vannak nála. Ha jobban meggondolja az olvasó, mi pontosan ugyanezt a ... politikai szerepet töltjük be Volsung mellett. Ahogy a szocik és társaik meg...)
A kinézete is hasonlít az enyémre, és nála is az volt a bajok egyik fő oka. Ezt nem fogom részletesen fejtegetni, de könnyen utána lehet olvasni. Akár ki is lehet venni, vagy le is lehet tölteni - én is ez utóbbit csináltam - a könyvet, amit nagyon tudok ajánlani mindenkinek, aki szereti az összetett történeteket.
És ő sem ok nélkül vette fel a nevét, ahogy én sem. Gondolom azt mindenki sejti, hogy az enyém mire utal.
Most látom, hogy egészen kreatívan is ki tudom fejezni magam. Csak nem tudom, hogy tud-e követni valaki.