Ez a második része a Shire-féle "viselkedési etikett"-ről szóló posztsorozatunknak, aminek első része itt olvasható. Tudom, tudom, Nyilvánvaló Kapitány, de tényleg nehéz ügy bevezetőt írni, aki próbálta már, az tudja (Aki meg nem, az Tuja?).

   "Érezd jól magad velünk!
Amikor még azt hitted, hogy többségiek vagyunk, feltehetőleg jól éreztük magunkat, nevettünk, viccelődtünk, de voltak komoly beszélgetéseink is, közös érdeklődési körünk, pletykáltunk a világról, a partnereinkről, és az életünkről. Most, hogy tudod, multik vagyunk, ennek nem feltétlenül kell megváltoznia. Mi nem változtunk semmit. Most már talán lehetőséged lesz észrevenni a különbségeket, esetleg még azt is engedni fogjuk, hogy a nem annyira vicces dolgokat is láthasd. Azonban mi még mindig ugyanaz az alak vagyunk, akit korábban ismertél, még akkor is, ha nem csak egy személy vagyunk. Amikor először elmondtuk két barátunknak, hogy multik vagyunk, az egyik viccelődni kezdett a többszörös személyiségünkön, olyan valakiként ismert minket, aki ezt meg azt csinálta, együtt, mindhárman, mindig is azt csináltuk, a vicceinket, amik néha szárazak és cinikusak voltak, dumáltunk a kapcsolatainkról, a családjainkról, az iskoláról, vagy akármiről. A viccei érzékeltették, hogy elfogadja, jól érzi magát vele, ez is csak az élet egy része volt, ugyanolyan, mint az összes többi. De a másik barátunk azt gondolta, hogy ez rossz, és úgy kell bánni velünk, mintha törékenyek lennénk. Igazság szerint nem változtunk meg, nekünk teljesen normális dolog volt viccelődni a dolgokkal kapcsolatban, az az elfogadottság és a barátság jele volt, ez nem változott amiatt, hogy elmondtuk, multik vagyunk."

   Bizonyos értelemben ez nálunk is így van. Minket nyugodtan meg lehet kérni, hogy egy személyként jelenjünk meg valakivel szemben, ha az illető nem tud elfogadni egy multit, nincs is ezzel semmi bajunk. Viszont ennek ellenére is látni fog altereket, csak ők törekedni fognak arra, hogy hasonlítsanak rám - rendszerint sikeresen - vagy csak rajtam keresztül beszélnének vele. Ha a személy - pont emiatt - szándékosan keresni kezdené a jeleket, előfordulhatna, hogy minden igyekezetük ellenére is észrevenné őket, de akkor letagadnák magukat, azaz azt mondanák, hogy az is én vagyok. Vagyis egy "szerepet" fel tudunk venni, ha valaki arra kér minket, de a lényegen ez nem változtat. A többiek nem fognak - de nem is tudnának - "eltűnni", csak kevésbé lesznek feltűnőek.

   "Ne legyenek kedvenceid!
Tehát hirtelen szembekerülsz a valósággal, hogy a barátod igazából egy egész csapatnyi személy. Ebből talán az a gondolatod lehet, hogy van egy személyiség, az igazi, aki a barátod, és az összes többi csak betolakodó. De az az igazság, hogy ha már egy ideje ismertél minket, nem csak egyikünk a barátod, hanem sokan közülünk. Ha szemben találod magad valakivel, akit nem szeretsz, nem ismersz, vagy csak nem tudod, hogy mit mondhatnál neki, ne kérd meg, hogy távozzon, vagy a "valódi" személyt, a barátodat, hogy jöjjön vissza. Ez csak barátságtalan érzelmeket fog kelteni feléd, és valószínűleg azzal a személlyel szemben is, akiről eldöntötted, hogy a barátod. Ha nem szereted valamelyiket, adj egy kis időt magadnak, ha nem tudsz mit kezdeni velük, próbálj meg beszélni erről. Várhatóan meg fogsz lepődni, hogy milyen könnyen meg tudod majd ismerni az embereket, ha időt töltesz velük. Ennek ellentéteként esetleg hiányolni kezdheted azokat a személyeket, akikre barátokként kezdtél gondolni. Sokan vagyunk és a Földlakók (akik érintkeznek a külvilággal) változhatnak. Tehát ha hiányzik neked valaki, egyáltalán nem lesz az ellen kifogásunk, hogy találkozhass vele. Megértjük, hogy nem tudod egyszerűen csak felemelni a telefont, felhívni az illetőt és azt mondani, hogy: "Hé! Nem láttalak már évek óta!". Nem azt kell mondani, hogy "Küldjétek ki őt és őt!", hanem inkább valami ilyesmit: "Hiányzik nekem ő és ő, ha esetleg találkoznátok vele, mondjátok meg neki, hogy gyakran eszembe jut!". Az utóbbival senkit sem fogsz megsérteni, és valószínű, hogy eredményes is lesz."

   Minket ez sem zavar annyira, mint például őket, és úgy vettük észre, hogy a multik körében nagyjából ugyanolyan arányban fordul elő ez is, az is (Hol vannak az előbbi megállapítást hitelt érdemlően bizonyító, ebből következően részletes háttérszámítások és hatástanulmányok? Egyébként is, ez egy reprezentatív felmérés volt? Hány válaszadó megkérdezésével készült, és mennyire van "kikozmetikázva"?). Ami minket illet, nem kell valakinek mindegyikünket szeretnie, az amúgy sem várható el senkitől. Ha valaki nem akar beszélni valamelyikünkkel, és ezt közli is, akkor azt az illetőt nem fogja látni, hacsak nem változtat az álláspontján ("Nincs itt semmilyen cenzúra, kérem szépen ... és csúnyán! És megtiltom, hogy bárki is ennek az ellenkezőjét mondja." © by Shadow. Azt nem tudja persze, hogy mi a baj ezzel a mondattal...). Shadow az egyetlen, akire ez nem feltétlenül vonatkozik (ajánlom is...), de őt meg igyekszünk a háttérben tartani, érthető okok miatt. A "parancsra váltás" ellen sincs semmi kifogásunk, ez adódik is a teljesen hierarchizált rendszerünkből. Az ellen viszont nagyon is van, hogy valaki megpróbálja "kézi vezérelni" a "gépezetet", vagyis szándékosan olyan külső ingert próbál előidézni, ami előhozhat egy általa igényelt altert. Ahogy már írtam is, multiknál ez utóbbi az egyik jellemző hozzáállás. A másik meg pontosan az, amit Shire leírt. Ha nem tudod, hogy egy multi ismerősöd melyiket részesíti előnyben, érdemes megkérdezni tőle.