Ez is egy Shire-től átfordított értekezés lesz, ugyanúgy, mint az idegesítő kérdések, és ezt is hasonlóan, fejezetenként fogom kommentálni. Most is "így jelzem az átvett szöveget", ez a mostani viszont arról szól, hogy érdemes viselkedni egy multi ismerősünk jelenlétében. Illetve ez bizonyos értelemben az ő kívánságlistája is.
"Ez egy személyes lista, olyan ötletekről, amik a külsősökkel folytatott interakciók során fogalmazódtak meg bennünk. Ez nem egy meghatározó lista, és valószínűleg lesznek rajta olyan dolgok is, amikkel más multik nem fognak egyetérteni. Ennek ellenére is, ezek a közös gondolataink a témáról."
"Ne félj kérdezni
Gyakran halljuk ezt az emberektől: "Nem akarok goromba, és tolakodó lenni.". Megértem és tiszteletben is tartom azokat az érzéseket, de számunkra a kérdések hiánya egyben az érdeklődés hiányát is jelenti. Sokan közülünk azért vállalják azt a kockázatot, hogy elmondják valakinek, mert azt reméljük, hogy lehetünk valódiak, és megoszthatjuk az életünket valakivel, akit kedvelünk. Ennélfogva a kérdések elfogadást és érdeklődést jeleznek, tehát lehetőséget adnak nekünk, hogy igazán megosszuk az életünket egy másik személlyel. Viszont azt tartsd észben, hogy létező különbség van aközött, hogy kérdezel, és aközött, hogy válaszokat követelsz. Ha udvarias, előzékeny stílusban teszed fel a kérdéseidet lehetőséget teremtesz a személynek arra, hogy csak annyi információt adjon ki, amennyit szeretne, ily módon a tolakodás fel sem merülhet."
Először is szeretném a kedves Olvasó figyelmébe ajánlani, hogy ezek a gondolatok teljesen más stílusúak, mint az idegesítő kérdések. Egészen más a hangvételük, ezek lágyabbak, sokkal nyitottabbak, és barátságosabbak is. Ezeknél sincs se dátum, se aláírás, ezért csak következtetni tudok rá, hogy különböző alterek írták őket. Úgy látszik az, aki ezt írta sokkal gyakrabban érintkezik a külvilággal (de legalábbis szívesen teszi, ha lehetősége van rá), míg az irritáló kérdések szerzője nem.
Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Mi is nagyon örülünk neki, ha kérdezősködnek tőlünk, feltéve hogy nem követelőzve teszik (Pedig feleannyira sem csinálják jól, mint én tudnám. Én ugyanis nagyon hatékonyan ki tudom kényszeríteni az információt valakiből, ha akarom.). Mi is nagyon szívesen elmondunk mindent, amit jónak látunk, akkor amikor azt jónak látjuk, csak arra érdemes odafigyelni, hogy "falba ütközésnél" nem árt fékezni egy kicsit (Ezt a Viktorbán is tudja? Mert innen nagyon úgy néz ki, hogy nem...). Viszont ha nem tudok valamit, akkor azt meg is mondom. Például nem mindenkit ismerek a többiek közül, ezért az őket érintő kérdésekre Sithis nélkül nem is tudok válaszolni, az meg rajta múlik, hogy kiadja-e az információt.
"Ismerj meg minket személyekként
Tehát azt látod, hogy a test leül a tévé elé, és nézi a Buffyt (úúúh, vááá). Az első forgatókönyv szerint leülsz, és azt mondod: "Óóó, szereted a Buffyt. Még egyet sem láttam belőle. Milyen?" Valószínűleg választ is fogsz kapni, ez a kiindulópontja a beszélgetésnek, és - ahogy az a beszélgetéseknél általában lenni szokott - valószínűleg át fog tolódni különböző területekre, ezzel barátságos légkört teremtve, ahol két személy megismerheti egymást. A második forgatókönyv: "Óóó, szereted a Buffyt. Még milyen műsorokat szeretsz? Mi a neved? Hogy nézel ki? Mi a szereped? Mivel foglalkozol még szívesen?" Érted? A kérdésekkel történő bombázás meg fogja adni neked a kívánt válaszokat - legalábbis a legtöbbünknél - de tudni fogod abból, hogy kicsoda az a személy, vagy csak egy listára való száraz ténnyel fogsz rendelkezni? Azzal, hogy emberekként beszélgetsz velünk várhatóan jobban meg fogsz ismerni minket, és talán még erős, független barátságok is kialakulhatnak."
Ezen azt érdemes megfigyelni, hogy a többségiekkel folytatott kommunikációban Shire is automatikusan a rövid tőmondatokra hagyatkozik, még egy hipotetikus szituációban is. Nem tudom, hogy ez miért van így, vagy mi okozza, de saját magunkon is gyakran tapasztalok hasonlót. Ez írásban is megjelenik, és ha rövid ideig nem figyelünk oda rá, azonnal visszaállunk erre a "beszédstílusra". Ezekből arra a következtetésre jutottam, hogy az alterközi kommunikáció válik megszokottá az olyanok számára, akik többszörös személyiséggel élnek. Mivel az utóbbi esetben sok mindent elég röviden és tömören közölni a fogadó féllel, a rendszer tagjai azt szokják meg, és emiatt automatikusan azt használják kifelé is. Ugyanígy, ha a rendszeren belül nem a test anyanyelve a közvetítő nyelv (vagy nem kizárólag az) kívülről könnyen érzékelhetővé válik, hogy némelyik alter erősen hagyatkozik arra az alternatív nyelvre, vagy nyelvekre.
Engem különösebben nem zavar ez a "vallatótiszt stílus", épp ellenkezőleg: bizonyos helyzetekben még kifejezetten szeretem is. Ez a nagyon visszahúzódó alaptermészetem miatt lehet így, mert kérdésekre sokkal könnyebben tudok válaszolni, mintha "csak úgy" kellene mesélnem magamról. Mondjuk abba igaza van, hogy csak azokkal nem lehet igazán megismerni valakit - engem sem - szóval néha szükség van hosszabb beszélgetésekre is, amiket természetesen velem is lehet folytatni. Feltéve persze, hogy épp megfelelő hangulatban vagyok.
