Ezt a filmet már vártam egy ideje és most, hogy megnéztem eszembe jutott néhány dolog amiről szeretnék írni egy kicsit. Fontos eseményekről is lesz szó, ezért aki nem szeretné előre tudni ezeket, az szerintem ne olvasson tovább! Szóval...

   Az egyik trailerben láttam először a szereplőket, előtte fogalmam se volt róla, hogy egyáltalán a világon vannak. Az keltette fel az érdeklődésemet, hogy Sophiet (Sofia Boutella, Ahmanet) rögtön meg is kedveltem, Annabelle Wallist (Jenny) viszont nem. Ez azért érdekes, mert csak fénykép alapján pont fordítva kellene lennie. (Maradjunk annyiban, hogy Sophie nem egy szépségkirálynő.) Az utóbbi nem is nagyon szólalt meg a trailerben, valamiért mégis pozitívnak éreztem. A teljes film alapján kezdtem feltételezni, hogy Sophie intro, Anna viszont extro, és az rögtön meg is magyarázná, hogy miért érzem azt, amit velük kapcsolatban. (Az intro nőket alapból kedvelni szoktam, az extrok viszont kicsit ellenszenvesek.)
   Az a furcsa, hogy az introverziót (Olyan szó nincs is!) csak abból érzékelhettem, ahogy Sophie mozog, néz, vagy az arckifejezésekből, amiket használ. Azóta is nagyon foglalkoztat az a kérdés, hogy pontosan mit is figyelek ilyenkor, és miből állapítom meg, hogy valaki extro, intro, esetleg ambi, mert számomra ez egyáltalán nem tudatos. Sophie azt mondja egy videón, hogy odafigyelt a mozgására, a tekintetére, az arcára, meg általánosságban a "látható jelekre", mert ritkán beszél a karaktere. Meg korábban táncosnő volt, tehát hozzá is van szokva ahhoz, hogy beszéd nélkül kell üzeneteket közvetítenie. Ebből viszont nem tudom, hogy ő tudatosan csinálja azt, amit én, vagy az csak "besikerült" neki az eredeti cél mellé? Egyébként volt még néhány elejtett megjegyzése, amik szintén introvertáltságra utalnak.

   Ugyanakkor Jenny-t (a pozitív női karaktert) igyekeznek szerethetőnek és szexinek bemutatni, számomra ez mégse jön át. Nem utálom, vagy ilyesmi, csak Annabelle-t nem tudom kedvelni. Megnéztem néhány videón is, és azoktól se lett jobb a helyzet. Jól játssza a szerepét és nagyon röhejes fejeket tud vágni (az utóbbit szerepen kívül is csinálja) tehát nem a munkájával van baj, hanem a személyiségtípusával. Gondolom extroknak viszont tetszik.

   Ami még feltűnt, az az, hogy Dr. Jekyll mellék szerepel a filmen, és "természetesen" gonosz. Nekem ez egyáltalán nem baj, ugyanakkor el tudom képzelni, hogy más multik ki fognak akadni egy kicsit. Ahogy egy ilyen filmbe az is belefér, hogy Mr. Hyde ujjlenyomata egyedi, de azért remélem, hogy azt senki sem veszi majd komolyan.

   Egyébként maga a film erősen az akcióra épít. Az első harmada inkább baromkodással telik, ahol még a "feszült" helyzetekben sincs semmi igazán komoly, de utána gyorsan áthangolódik igazi action-re. Számomra legalábbis ilyen érzést közvetítettek a szereplők. Ha már az érzéseknél tartunk: egy fontos érzelmi szálat nagyrészt figyelmen kívül hagynak. Ahmanet nem beszél arról, hogy mit, miért csinál, így nagyjából nyitva marad a kérdés, hogy mit érez az eseményekkel kapcsolatban.
   Én, személy szerint sajnáltam szegényt, mert nekem az jött le, hogy összetört benne valami, amikor megtudta, hogy az öccse fog örökölni helyette. Addig láthatóan igyekezett megfelelni a feladatnak, aztán közölték vele, hogy fölösleges volt az egész. Ezért egyezik meg Seth-tel, hogy kitetováltatja magát (közben látszik az arcán, hogy ezt akkor már rossz ötletnek tartja) és attól kezdve igyekszik teljesíteni, amit vállalt. (Természetesen nem a tetoválás a lényeg, de ezt nem tudtam kihagyni! Az meg szerintem jó kreatív döntés volt, hogy Ahmanet teljesen meztelen, amikor ez történik. A narrátor azt mondja, hogy újjászületik, és ezt jól kiemeli a ruha hiánya.) Arra még utalás sincs, hogy mi történne vele, ha meggondolná magát, tehát nem tudjuk, hogy mennyire önként ügyködik, és mennyire kényszer hatására. Aztán, amikor a film végén sikerül teljesítenie a rá eső részt Seth!Nick rögtön meg is öli (irony). Vagyis bizonyos értelemben ugyanaz történik vele, ami annak idején is.
   És akkor még ott van az a párbeszéd is, amikor Jenny mondja, hogy szeretne segíteni neki (Miután Jekyll közölte, hogy meg fogják ölni, aztán fel fogja boncolni. Ezt Ahmanet előtt mondja, aki addigra már megtanult angolul!) ha hajlandó mesélni a saját történelmi korszakáról. Vagyis ki akarja használni.
   Nekem az a jelenet is nagyon bejött, amikor Ahmanet leláncolva bámul Nick-re, és a feje alapján egyértelmű, hogy segítséget vár. Aztán gond nélkül letépi magáról a láncokat (miután Nick otthagyta) de közben látszik az arcán, hogy mennyire ki van borulva. Szóval úgy érzem, Ahmanet nagyon szeretné, hogy valaki ne csak eszköznek tekintse, de ezt sosem kapja meg.

   A kameraállásokat tekintve meg feltűnt, hogy időnként teljesen az objektivizálásra helyezik a hangsúlyt. Például a végén, amikor Ahmanet combját (És a seggét is? Elég rossz minőségben láttam a filmet...) mutatják, egészen közelről, miközben megy előre. Az elején meg Jenny hasát (kicsit később azt hiszem a seggét is) ugyanígy mutatják. Szerintem oka van annak, hogy hátulról is úgy szokták fényképezni a nőket, hogy látszódjon az arcuk, még úgy is, hogy ehhez hátra kell tekeredniük. És a kamera értelemszerűen mindig elég távol van tőlük. Az egyik jelenetnél Tom Cruise félmeztelenül feszít, ami egyértelműen a hölgyeknek szól (gondolom bizseregni fog nekik, meg ilyesmi) de az beleillik a történetbe, normális távolságról vették fel, és közben beszél is. Tehát nem csak a bámuláson van a hangsúly, és azt is jól oldották meg. Tehát rossz szögből egyáltalán nem lesz szexi az, amit annak szántak.