Sithis azt mondja, hogy az ön - vagy mások általi - jellemzéssel szemben, sokkal könnyebb azáltal "képet alkotni valakiről", hogy olvassuk a gondolatait valamilyen témában. Egyszerűen azért, mert egy beszámoló szükségszerűen torzít, akár pozitív, akár negatív irányba. (Igaza van a Sithisnek! Igen!) Szóval az alábbiakban le fogja írni, hogy szerinte mit rontottak el a Heroes forgatókönyvírói, arra alapozva, hogy mi is szeretünk írogatni. Mivel kellemetlen lenne egy teljesen lila szöveget olvasni, most kivételesen ő használja majd ezt a színt, és magamat váltom át lilára, ha beleszólok valamibe. Innentől kezdve olyanok, akik még nem látták a sorozatot, de szeretnék megnézni, és nem akarnak előre tudni a fontosabb eseményekről, szerintem ne olvassák tovább a posztot.

   - Először is a sorozat világa meglehetősen statikus, minden értelemben. Az alaphelyzet (Szuper képességekkel rendelkező, egyébként hétköznapi emberek vannak a "normálisak" között, de a közvélemény nagy része nem tud erről.) sosem változik. Ez el tudja vinni a sorozatot egy ideig, de utána kezd túl messzire menni. Például senkinek sem tűnt fel egy atomrobbanás New York fölött, és egy frissen megválasztott politikus súlyos égési sérülései? Még van egy pár ilyen, de a világ következmények nélküliségéről később még írok majd, igaz, más témához kapcsolódóan.

   - Nincs karakterfejlődés. A legtöbb szereplő ugyanolyan marad az évadok végére, amilyennek az első pillanatban megismertük. Ha menet közben mégis változnak valamilyen irányba, az mindig előkészítetlen és hirtelen jön a semmiből. Csak azért, hogy az évad végére visszahelyezkedjenek az eredeti álláspontjukra. Például Nathan az egész első évadban tagadja, hogy tud repülni. A második végén, és a harmadik elején már nyilvánosságra akarja hozni a képességeket (sikertelenül), és később kitalálja, hogy egy szérummal csináljanak mindenkiből szupert. Nem sokkal utána elveszíti a szérumot, és nem is tud többet készíttetni belőle, akkor meg átmenet nélkül letesz az egész tervéről. Ez a harmadik évad utolsó részében történik, hogy utána a negyedik évad első részében már be akarja gyűjtetni a szupereket a hadsereggel, mert szerinte mindegyikük veszélyes. Azt természetesen tagadja (már megint), hogy tud repülni.
   Így nem lehet követni a karakterek gondolatmenetét, emiatt a néző el is veszítheti az érdeklődését, mert nincs senki, akihez kötődni tudna. Az esetleges félreértések elkerülése végett: a karakterek változása önmagában jó dolog lenne, csak nem így kellene végrehajtani. Például nem ártana valami értelmes magyarázatot adni arra, hogy mit, miért csinálnak.
   A fentieket csinálja Tracy is (a második Ali Larter karakter), akinek már a létezése is egy ilyen éles fordulat volt. Ugyanis az írók kinyírták Nikit a második évad végén, csak azért, hogy a harmadik évad elején bemutassák Tracyt, az ikerhúgát. Ő sok tekintetben Niki ellentéte, amivel nem is lenne baj, de az a nő még önmagának is képes percenként ellentmondani! Például a harmadik évad elején (véletlenül) megfagyaszt és összetör egy újságírót, amitől ki is készül. Ez nála azt jelenti, hogy megpróbál öngyilkos lenni, aztán meg felhívja a rendőrséget, hogy feljelentse magát (Nem jön össze, mert véletlenül megfagyasztja a telefonját). Viszont az évad végén már szándékosan tör össze valakit, és az egy kicsit sem zavarja. Átmenet megint nincs a két véglet között. De említhetném azt is, amikor ki akarja nyírni HRG-t (nem rajta múlik, hogy nem sikerül) aztán meg barátkozni kezd vele, amikor legközelebb találkoznak, mintha nem történt volna semmi.

   - Arra is oda kellett volna figyelni, hogy a karakterek ne legyenek túl erősek, mert így (egy idő után) unalomba fullad a műsor. Például Sylar telekinéziséhez egyértelműen szuper reflexek is járnak, különben nem tudná elkapni a lövedékeket. Arról már nem is beszélve, hogy néha a kezével használja a képességét, de máskor megy neki anélkül is. Még akkor is, ha a kezét nem tudja használni! Őt amúgy is sikerült "túlerősíteni", egészen a halhatatlanságig, amit arra használnak, hogy végig a sorozatban tarthassák a karaktert. De a "gyógyulókkal" (akiknek az a képessége, hogy gyorsan gyógyulnak) amúgy is sikerült túllőni a célon. Ugyanis az első két évadban még arról van szó, hogy ha eléggé megsérül az agyuk (vagy levágják a fejüket) ők is ugyanúgy meghalnak, mint mindenki más. A harmadik évad elején viszont Claire (regenerátor) és Peter (szintén az, de nála szerzett képesség) maradandó sérülés nélkül túléli azt, hogy Sylar tőlük két méterre felrobban! Ez utóbbi alatt atomrobbanást kell érteni (gombafelhővel és lökéshullámmal) ami szétviszi az épületet, amiben tartózkodnak, aztán meg az egész várost körülöttük.
   De ugyanezt csinálták Tracyvel is, aki az ötödik évadban már vízzé is tud változni (érdekes, hogy ez utóbbit a ruhájával együtt csinálja), amitől gyakorlatilag sebezhetetlen lesz. Így meg, ha a főszereplők, és a gonosztevő nem tud meghalni, a néző nem is aggódik értük.

   - A harcokat sem ártott volna normálisan megrendezni. Itt nem a feltétlenül látványos dolgokra gondolok (De az is ment volna, ha mondjuk fele olyan hosszú évadokkal, és kevesebb karakterrel terveznek.) hanem az olyan apróságokra, hogy nem kéne "üresjáratban" hagyni a szereplőket. Például az első évadban több részen keresztül építik fel a "nagy eseményt", amikor Sylar megpróbálja lemásolni Claire regenerációját, csak azért, hogy a tényleges akciójelenetben ne csináljon semmit. Már azon kívül, hogy áll egy helyben, és fenyegetően bámul a baseballsapija alól. Pedig az akciójelenetekben sosem szabad tétlenül hagyni egy karaktert, ha erre nincs semmi oka.