Ez az idegesítő kérdésekről szóló, ötrészes posztsorozat zárófejezete. Az első, a második a harmadik és a negyedik része itt található.

   "Légy szíves ne válts, ha velünk vagy!
Ez inkább követelés, mint kérés, de akkor is nagyon idegesítő. Az az elképzelés, hogy valaki másnak joga van meghatározni nekünk, hogy kit és mikor engedhetünk előre, förtelmes számunkra. Nem fognak ilyen módon kontrollálni minket. Ez vonatkozik más multikra is, akik gyakran felteszik azt a kérdést, hogy miért váltok ilyen sokat. Sokszor találkozunk azzal az elképzeléssel, hogy az egészséges multik nem váltanak, vagy legalábbis képesek azt irányítani, míg számunkra ez sokkal inkább olyan, hogy akkor váltunk, ha azt látjuk jónak, nem kell, hogy különösebb okunk legyen rá. Nem fogunk valaki kedvéért úgy csinálni, mintha nem lennénk multik, és már senkinek sincs ilyen kontrollja felettünk. Néha ez a kérés egyben egy kérdést is rejt, mégpedig azt, hogy bántani fognak-e? Félnek attól, hogy a többiek esetleg erőszakosak és nem tudják, hogy mit csinálnak. Ez feltehetőleg onnan ered, hogy túl sok rossz amerikai műsort néztek, ami olyannak ábrázolja a multikat, tehát a valóságban is annak kell lenniük. Meglepődtem rajta, hogy milyen sokan tartottak kezelhetőnek minket hangulatfüggőként és kiszámíthatatlanként, de multiként már gondok adódtak. Vissza akarták kapni a barátjukat, de ő értelemszerűen az egyikünk volt. Ezek ugyanazok az emberek, akik eddig is látták őket, de addig rendben van a dolog, amíg tudatlanok maradhatnak ezzel kapcsolatban."

   Először is nálam ez egyáltalán nem baj. Ha valakit zavar a váltás, akkor meg tudunk jelenni egy személyként is, és természetesen hajlandóak is vagyunk erre (Viszont ezzel csak azt érik el, hogy egy személyt fognak látni, de nem feltétlenül egy altert is. A váltást nem vennék észre, ha nem engednénk, a változásokat meg betudhatnák egyszerű hangulatváltozásnak is. Vagy valami olyasminek...). Sőt, bizonyos helyzetekben igényeljük is, hogy tekintsenek minket egy személynek. Ugyanígy, ha az illetőnek csak az egyik alterrel van valami baja - tehát csak vele nem akar beszélgetni - akkor nem is feltétlenül kell, nyugalmi állapotban az is teljes mértékben megoldható. Mondjuk az ignorálni kívánt alter továbbra is megpróbálhat beszélgetni vele, rajtam keresztül, és ebben az a vicces, hogy sokan nem is kifogásolják - esetleg észre sem veszik - ezt a megoldást. Ugyanez természetesen fordítva is igaz lehet, tehát ha egy alter nem akar szóba állni valakivel, akkor nem is fog, és a legtöbb multi parancsra sem lesz hajlandó előreküldeni.
   Ez az erőszakosság egy gyakran felmerülő téma. Erre csak azt tudom mondani, hogy a multik - a többszörös személyiség természetes hozadékai miatt - általában kevésbé veszélyesek, mint bizonyos többségiek. Igen, bizonyos multik tényleg hajlamosak az agresszióra, de azokat nem a hétköznapi életben találod. Minden normális rendszer elsődleges feladatának tekinti, hogy visszafogja azokat a tagjait, akik veszélyesek, akár rendkívüli intézkedések igénybevételével is (Ezek olyanok, mint az unortodox gazdaságpolitika, csak azzal ellentétben ezek még működőképesek is.). Elég betartani néhány nagyon egyszerű szabályt - amit a rendszer valamelyik tagja úgyis nagyon hamar közölni fog veled - és nem lesz semmi baj. Ugyanígy majdnem minden többségiből ki lehet provokálni az agressziót, ráadásul lényegesen jobb eredménnyel.

   "Kérdések természetesen felmerülhetnek, ez csak természetes. De ajánlott gondolni arra, még mielőtt feltennéd őket, hogy részedről rendben lenne-e, ha valaki neked szegezné ugyanazt a kérdést, vagy hogy ráerőlteted-e a meglátásaidat és elképzeléseidet valakire. Csak gondolkodj előbb és legyél udvarias. Aztán még egy dolog: csak akkor tegyél fel egy kérdést, ha fel is vagy készülve a válaszra, mert néha nem a tetszésed szerint fognak alakulni a dolgok. Ne gondold azt, hogy jogaid vannak, miközben a másik személynek nincsenek. Lehet hogy jogod van feltenni egy kérdést, de a másiknak meg joga van, azt válaszolni, amit szeretne, vagy egyszerűen csak megtagadni a válaszadást"

   Ezt akár én is írhattam volna, azon kívül, hogy én nem szabályügyvédkedek ha kell, ha nem, mert nem vagyok amcsi. De attól még - nagyrészt - egyet tudok érteni vele.