Mint az a címéből is látszik, ez egy posztsorozat harmadik része, épp ezért a Kedves Olvasót talán érdekelheti az első és a második rész is. Az eredeti szöveg pedig itt elolvasható, angolul. Akkor térjünk is a tárgyra.

   "Ki voltál, amikor...?
Sokféleképpen lehet értelmezni ezt a kérdést, de nagyrészt arról szól, hogy "én" valaki más leszek, átváltok valaki mássá. De ehelyett "én" mindig én vagyok, még akkor is amikor nem irányítom a testet. Ez nem arról szól, hogy én leszek valaki más, hanem kilépek a testből és egy másik, egy teljesen különálló személy bejön a helyemre. Emiatt nem feltétlenül tudom, hogy mit csinált az a másik személy. Azt pedig jóformán sosem, hogy mit gondoltak, vagy éreztek. Kivéve, ha - akárcsak Te - megyek és megkérdezem tőlük. Nem egy személy vagyunk mindannyian, aki különböző szerepeket, és viselkedésmintákat vesz fel. Nem lehetek felelős másvalaki cselekedeteiért, mert ott sem vagyok. Azonban megpróbálom helyrehozni a dolgokat, amikor az szükséges, de azt is csak harmadik személyként tudom megtenni, olyasvalakiként, aki egy közösség tagjaként kollektív felelősséget vállal ennek a testnek a cselekedeteiért. A kérdés azért sértő számunkra, mert onnan eredeztethető, hogy az, aki feltette nekünk nem ismer el minket önálló egyéneknek, és ez arra utal, hogy - szerinte - igazából egy személy vagyunk."

   Ez az egyik olyan dolog, amit eddig minden egyes többséginél tapasztaltam, aki tudta, hogy mi vagyok. Engem ugyan egyáltalán nem zavar - és a többieket sem (Engem igen! Egy troooll, lent a pincééében!!!) - csak nem értem. Az, hogy ott rögtön rákérdeznek valamire, az érthető, de utólag miért? Na mindegy.
   Abból, hogy Shire kénytelen megkérdezni a többieket valamiről, arra következtetek, hogy ők csak verbális kommunikációt használnak. Ez nálunk nem így van, mi közvetlenül is hozzáférünk egymás tudatához - ha akarunk - és ezt az erősebb alter a gyengébb akarata ellenére is meg tudja csinálni. Vagyis én gond nélkül megtehetném bármelyikükkel - Shadowot leszámítva - csak nem akarom, ha nincs rá nagyon komoly okom, mert az ilyesmi erőszakoskodásnak számít (Álljunk csak meg egy szóra! Itt valami furcsa politizálás zajlik már megint!) minden multinál, aki képes rá.
   A rendszer felelőssége viszont náluk is megjelenik, ahogy minden normális multinál. Csak az ő esetükben ez nem olyan erős, mint nálunk. Mivel kifelé én képviselem a rendszert, ha valami gond adódik én úgy ismerek el mindent, mintha én magam csináltam volna.

   "Melyik az igazi személy?
Ez is úgy értelmezhető, hogy a kérdező szerint egyvalaki - általában az, akivel a legtöbbet érintkezik - a valódi személy. Egyébként számunkra ez a legrosszabb kérdés és/vagy meggyőződés, ami csak létezik. Az a feltételezés, hogy van köztünk egy valódi személy nem csak pontatlan, hanem sértő is mindannyiunk számára. Valódi személyek vagyunk, még akkor is, ha itt volt köztünk egy elsőszülött gyerek. A legtöbbünk már évek óta aktív részese ennek az életnek, mi éltük le, mi küzdöttünk az atrocitások ellen, és mi szereztünk tapasztalatokat is. Ettől nem leszünk valódiak? Nem az élés, gondolkodás, és érzés határoz meg egy valódi személyt? Lehet, hogy nincs általad látható testünk és lehet, hogy kívülről egy személynek nézünk ki. De nem vagyunk betolakodók, akik tönkreteszik egy szegény, szerencsétlen életét. Nincs itt semmilyen kislány, aki azt várja, hogy megmentsék. Az az elképzelés, hogy megszálltunk egy testet, hogy csak paraziták és tévképzetek vagyunk, amiket el kell távolítani, hogy a valódi személy egységes és boldog lehessen sértő számunkra. Mérgesek leszünk, ha valaki képzelgéseknek, vagy zavaró dolgoknak tart minket, amiktől meg kell szabadulni."

   Ez is egy olyan dolog, ami nálunk kevésbé okoz gondot, mivel teljesen megszoktuk, hogy kifelé egy személyként kell megjelennünk, ezért - ha valaki nem ismeri el a többieket - észre sem fogja venni őket. Bizonyos értelemben mi is abba az irányba haladunk, amerre ők - Például, amikor elkezdtük írni ezt a blogot még tilos volt az altereimnek bejelenteni magukat a váltás után. Akkor felvállalhatták magukat ha az, akivel épp beszélgettek észrevette őket, de az csak egy reakció volt valamire. Ellenben most már "bejelentkezhetnek", ha akarnak, de ez majdnem teljes mértékben rájuk van bízva. - viszont azt erősen kétlem, hogy bármikor is igényelni fogjuk, hogy annyira önálló személyként tekintsen ránk bárki is, mint amennyire ők azt elvárják magukkal szemben. Ráadásul mi csak "biztonságos helyeken" jövünk elő, és mindenhol máshol egy személyként viselkedünk.
   Valahol azt írják, hogy az eredeti náluk is régóta halott, szóval érthető, hogy ennyire érzékenyek erre a témára, már csak azért is, mert nem - pontosabban ők sem - viselnek el semmilyen kontrollt, beleértve azt is, hogy egy altert önmaguk fölé helyezzenek (Valahol azt írják, hogy próbálták már azt is, de náluk nem működött a dolog.). Nálam ez sem ennyire vészes, de egy bizonyos szint fölött fel lehet készülni az igencsak heves reakciókra.