Shire egy másik multi, az oldala itt, vagy a linkeket tartalmazó oldaldobozban megtekinthető. Mivel szerintem nagyon hasznos és érdekes dolgokat ír, arra gondoltam, hogy kölcsönveszek és lefordítok belőle pár dolgot (Aztán kinyomtatod és beadod doktori disszertációnak. Utána belépsz egy pártba és "álamfő" leszel...). Azt, amit tőle veszek át dőlt betűvel fogom írni, a saját reagálásaimat, és megjegyzéseimet pedig így. Először kezdjük az olyan kérdésekkel, amiket nem tanácsos feltenni egy multinak (Legalábbis némelyiknek. Nem győzöm ugyanis hangsúlyozni, hogy minden multi különböző, de - a dolog természetéből adódóan - vannak köztünk hasonlóságok is.).
"Akkor ... mi a neved?
Ez annyira nem zavaró azoktól a személyektől, akikkel közelebbi kapcsolatba kerültünk és eléggé megbízunk bennük. Megértjük, hogy ez segít az embernek lépést tartani a történésekkel (Azok olyasmik lehetnek, mint a történészek...), és nem változunk meg olyan látványosan, hogy kérdés nélkül is meg lehessen állapítani épp melyikünk irányít. Azonban még tőlük sem vesszük jó néven, ha mindenáron nevet kérnek, és nem fogadják el a nemleges választ. Az embereknek tisztelniük kell azt a jogunkat, hogy nem adjuk ki a nevünket, hogy tudják ez a döntés mindannyiunknak jogában áll, hogy néhányan szívesen megmondják a nevüket, míg mások sokkal titokzatosabbak. De olyan emberektől akiket nem ismerünk, idegenektől, vagy azoktól, akik nem érdemelték ki a bizalmunkat idegesítő. Főleg, ha követelőznek, ha tudni akarják, és mérgesek lesznek, ha nem mondjuk meg nekik. Az embereknek nincs joguk tudni a nevünket, ez olyasmi, amit csak azoknak adunk meg, akikben megbízunk, ezt a döntést magunk hozzuk meg."
Ez a legtöbb multira vonatkozik, ránk is. Illetve minket ez nem idegesít, hanem csak zavar bizonyos helyzetekben. Én a test nevét használom, és ha azt mondom be, akkor az én vagyok. Ha azt is hozzáteszem, hogy "Miért? Ki lennék?", "Még mindig ... hívnak...", "Majd felírom egy névtáblára...", akkor az egy alter, aki valamiért nem akarja megmondani a nevét. Ennek nagy valószínűséggel a környezet lehet az oka. Ritkább esetben ők is csak a test nevét mondják, de azt csak akkor, ha azt látjuk célszerűnek. Például nem akarjuk, hogy valaki engem keresgéljen, vagy rólam kérdezősködjön, mert azzal akaratlanul is kiprovokálhatja a váltást. Mondjuk ez nem vonatkozik arra, amikor az egyik alter nevét mondja be valamelyik másik, de ez nagyrészt csak Shadowra vonatkozik (- Rám? Miért is... - Igen, rád! És azt is tudod, hogy miért...).
"Szóval ... mi is a szereped?
Az egyik legirritálóbb kérdés, ami csak létezik. Ez gyakorlatilag leminősít minket egy alkatrésszé, ami csak azért van ott, hogy egy feladatot, vagy szerepet töltsön be a rendszerben. Ez teljesen elveszi tőlünk az egyediség, a külön személyiség érzését. Többek vagyunk, mint egy szerep, nagyrészt személyek, néhányan erős érzelmeket, vagy valamilyen képességet mutatnak, de ennek ellenére is összetett személyek vannak a külső megjelenés alatt. Ennek ellenére némelyikünknek vannak kiemelkedő képességei. Erre Kate lenne az egyik példa, őt az emberek a szakácsként ismerik. És annak ellenére, hogy nagyon jó szakács, sokkal több is, sok minden érdekli és sok dologhoz ért. Ha az emberek azt mondják, hogy Kate a szakács, megtagadnak minden mást vele kapcsolatban. Az emberek nincsenek lekorlátozva önmaguk leegyszerűsített részeivé. Ha megkérdezed tőlünk, hogy mi a szerepünk, talán először el kéne gondolkodnod azon, hogy Te mit válaszolnál erre. Nem hiszem, hogy ki tudnál választani egyetlen dolgot, hogy az a szereped az életben, a legtöbb embernek egy egész listája lenne erről. Mi is ilyenek vagyunk. Nem csak egyszerű részei vagyunk egy személy életének, mindannyian személyek vagyunk, individuumok, csak össze vagyunk zárva ebbe az egy testbe."
Náluk ez azért van így, mert decentralizált a rendszerük (ezt írják is, valahol az oldalon), és a tagjai nagyon összetett alterek, ezért érzékenyek is az egyediségükre. Nálunk ez pont fordítva van, mi jobban érezzük magunkat egy hierarchizált struktúrában, ezért egyáltalán nem zavar minket a szerepek szerinti "beskatulyázás". Persze ennek ellenére is mindegyikünk önálló személy, tehát bizonyos szempontból érdemes úgy is kezelni minket. Például figyelembe kell venni az altereim igényeit és vágyait, ugyanannyira, mint egy hétköznapi embernél. Körülbelül úgy kell ezt elképzelni, mint egy munkahelyet, ahol a beosztottaknak lehet dirigálni, de csak egy bizonyos határon belül. Ebben az esetben általános szabály, hogy ha valamelyik alter szót emel az ellen, hogy szerep szerint beosszák valamire, akkor ajánlott elismerni teljes értékű személynek, viszont ha nem, nyugodtan lehet "alkatrészként" kezelni, ésszerű mértékig természetesen.
