Mint azt korábban már írtam, minden multi a lehetőségeihez mérten igyekszik elvegyülni a többségiek között, több kevesebb (általában több...) sikerrel. Ennek kivitelezése egyénenként - pontosabban rendszerenként - eltérő lehet, először a korlátolt lehetőségek, később pedig a választott módszer miatt. Mivel a multik eredetileg nem tudják tudatosan szabályozni, hogy mikor, ki irányítsa a testet, az egyetlen elérhető megoldás az, hogy minden alter igyekszik többé kevésbé kerülni a feltűnést. Később, a rendszer kialakulásával ez természetesen megváltozik.
Az általunk választott szisztéma az erős központosításra épül (tulajdonképpen ez az egyik leginkább centralizált rendszertípus), emiatt a legtöbbször én vagyok a host, azaz én irányítom a testet, a többiek pedig rajtam keresztül érintkeznek a külvilággal. Így tényleges váltásra csak akkor van szükség, ha valamilyen specifikus feladat adódik, amihez én már kevés vagyok, vagy valamilyen tulajdonságom akadályozná annak végrehajtását - például Worknek sokkal jobb a monotonitástűrése, mint nekem, és bizonyos alterek jobban bírják a fizikai igénybevételt, mint én - . Mivel önálló személy vagyok, eldönthetem, hogy mikor adom át az irányítást, és kinek, azaz bármikor felkérhetek egy altert, hogy vegye át a testet, vagy épp megtagadhatom az átadását, ha valamelyikük elő akarna jönni. Ugyanakkor az Internal Self Helper (ISH. - vagyis én) is eldöntheti ezt, de végső soron ő is a külső képviselőnek engedelmeskedik. Ez a metódus enyhén "orr nehéz" lehet, bizonyos esetekben.
Hasonló megoldás a miénkhez, amikor a domináns host ténylegesen is csak reprezentatív feladatkört lát el, mint például Shire rendszerében (Ez leginkább a parlamentáris államigazgatásra hasonlít és nagy vonalakban úgy is működik.). Ebben az esetben a domináns host - náluk Image Protektornak hívják - egy nagyon egyszerű alter, akinek nincs is önálló személyisége (erről miért Dr Plagi bá jutott eszembe?), és az egyetlen feladata az, hogy egységes megjelenést biztosítson a külvilág felé, kiigazítsa az alterek közti eltéréseket, és összehangolja a rendszer megjelenését. Abba viszont egyáltalán nincs beleszólása, hogy mikor, melyik alter jöhet elő, és ugyanígy a belső viszonyokat tekintve is teljesen súlytalan.
Ide sorolható még az is, amikor a külső képviselő önálló személyiséggel rendelkezik, ugyanakkor nem elég erős hozzá, hogy fenntartsa a kontrollt (és nem is rendelkezik utasítási jogkörrel a többiekkel szemben). Ebben az esetben is az ISH belülről szabályozza a váltást, vagy ha az nincs, akkor a többiek, közösen.
Az utolsó mondat átvezet minket a decentralizált változathoz, aminél nincs domináns host. Ilyenkor a rendszer a háttérben dönti el, hogy ki irányítsa a testet, és az alterek egy közösen - és gyakran csak nagy vonalakban - kialakított személyiséget igyekeznek megformázni (több, kevesebb sikerrel). Ez a legrugalmasabb rendszertípus, ennélfogva ennek a legrövidebb a reakcióideje, viszont ez sokkal instabilabb is a többinél.
