Bizonyos dolgok a legtöbb ember számára teljesen természetesnek számítanak, például ilyen a nyelvtudás is. Holott ez is összetett agytevékenység eredménye. Remélem a Kedves Olvasó néha majd gondol arra ezután, hogy az agya milyen komoly munkát végez amikor beszél, ír, szöveget hallgat, vagy olvas.
Az agy külön területen "tárolja" az általunk ismert nyelveket - ami nem azonos a lentebb tárgyalt Wernicke-területtel, és Broca-területtel - és (bármilyen meglepő) a több nyelvtudás nem igényel több helyet. Az erre a célra "elkülönített rész" képes többfelé "osztódni", amennyiben ez szükséges. Tehát ha valaki csak az anyanyelvén beszél, a megfelelő agyterületet teljes egészében az foglalja le. Új nyelv tanulásakor az agy "optimalizálja a helykihasználást", és "kettéosztja" a megfelelő részét. Második, harmadik, etc nyelv elsajátításakor ugyanaz a terület osztódik tovább. Ez egyáltalán nem rontja a minőséget, mert az adott nyelvterületnek nem feltétlenül kell akkora hely, amekkorát addig elfoglalt, csak az agy mindegyik része igyekszik kitölteni a szabadon rendelkezésére álló teret.
A fenti folyamat eredményeképp tapasztalják azok, akik már megtanultak legalább egy idegen nyelvet, hogy az első után a többi már sokkal könnyebben megy. Az elsőnél az agynak új dolgot kell csinálnia, mivel meg kell tanulnia a megfelelő "tárolási módszert", a viszonylag egyszerű információgyűjtés mellett. A másodiknál viszont a módszer már rendelkezésre áll, csak végre kell azt hajtani. A multiknak majdnem mindig jó a nyelvérzéke az agyuk disszociációs képessége miatt. Viszont sokkal könnyebben el is felejthetik a már megtanult, de nem használt nyelveket.
Amikor idegen szöveget hallunk vagy olvasunk, azt minden esetben le kell fordítanunk az anyanyelvünkre. Ugyanez történik a "másik irányba" is: beszédnél vagy írásnál mindig az anyanyelvünkön fogalmazunk, és lefordítjuk azt egy idegen nyelvre, ha az utóbbi szükséges. A fordítás először mindig tudatos, de rendszeres használattal öntudatlanná tehető. Vagyis azok, akik gyakran használnak idegen nyelvet külön odafigyelés nélkül is képesek fordítani, ezért ők azt érzékelik, hogy csak az idegen nyelvet használják. Bizonyos esetekben az anyanyelv is megváltoztatható, de ez nagyrészt az illető személyiségétől függ. Azoknál, akik rugalmasabb aggyal rendelkeznek, idegen nyelvi környezetben az ott használt nyelv fokozatosan átveszi a domináns szerepet. Ezzel szemben a merevebb agystruktúrával rendelkező személyeknél ilyen folyamat nem, vagy csak sokkal lassabban játszódik le. (Az utóbbiak sokkal makacsabbak is, mint az előbbiek...)
A szövegértés az úgynevezett Wernicke-területen (Wernicke's area) megy végbe, más agyterületekkel szoros együttműködésben. (Valahogy úgy, mint a Nemzeti Együttműködés, csak ez még működik is. Szöges ellentétben azzal...) Ha a Wernicke-terület tevékenységében valamilyen okból kifolyólag nem működik rendesen (Fel kell tölteni az akkumulátorait?) az illető nem fogja érteni amit mondanak neki és olvasni sem tud, viszont ez a beszédkészségét elméletileg nem befolyásolja. (Azon kívül, hogy azt sem fogja érteni, amit ő maga mond, és emiatt csak véletlenszerűen rakja a szavakat egymás után? Tényleg nem... Azaz: elméletileg nem, gyakorlatilag valamennyire igen. Mondtam már, hogy személyesen Zorbántól tanultam a pávatáncot?). Orvosilag ezt hívják "receptive abhasia"-nak.
Az előbbivel szemben, a fogalmazás a Broca-területen (Broca's area) történik. Csakúgy mint az előbbi, ez is más agyterületekkel közösen hajtja végre a feladatait. Ha ez nem tudja ellátni a rá bízott teendőket, az illető nem tud beszélni és írni, azt viszont tökéletesen érti amit mondanak neki. Orvosi kifejezéssel élve ez az "expressive abhasia".
Tehát a fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a beszéd három agyterület kooperációját veszi igénybe. A Wernicke-terület "lekéri" az információt a megfelelő helyről, "feldolgozza" azt, és "átküldi" a Broca-területnek. Onnan már az utóbbin a sor. A szövegértéshez "csak" a Wernicke-terület kell, ami az érzékszerveken keresztül fogadja, és értelmezi a beérkező információt.
Eredetileg úgy terveztem, hogy ebben a postban írok a multik nyelvekhez való viszonyáról is, de aztán úgy döntöttem hogy az majd egy következő, önálló téma lesz, mert ez már így is meglehetősen hosszúra sikeredett. (Azazhogy King engedett a frakció nyomásának, és ezért választotta szét a két témát. Igen, ez fél-ázsiaiul volt...)
