Szeretném előrebocsájtani, hogy nincs szakirányú végzettségem, szóval most csak azt írom le, amit érzékelek saját magamon, és a tévedés lehetőségét is fenntartom. Ezenfelül itt szeretném leszögezni azt is, hogy ez egy blog, szóval az, ami itt olvasható csak a véleményem, és nem egy szakorvosi értekezés.

   Mivel az embernek állandó testhőmérséklete van, kénytelen azt szabályozni és fenntartani is, és ez utóbbi feladatot látja el az agy egyik része. Maga a szerv két részre osztható: az egyik fele "méri" a beáramló vér hőmérsékletét, a másik pedig meghatározza az optimális testhőmérséklet értékét. Normál esetben nagyon kicsi eltérés van a kettő között, ez egyébként egyik feltétele is az úgynevezett jó közérzetnek (az olyasmi lehet, mint a közbiztonság, csak annak más a feltétele), viszont abban az esetben ha a két érték különbözik egymástól az agy bizonyos válaszreakciókat ad. Ha a tényleges érték alacsonyabb, az illető fázni fog, és ha elég nagy a differencia az inaktív, hőleadást csökkentő módszerek mellett az aktívak (akaratlan izommozgások, vagyis remegés) is működni kezdenek. Ugyanígy, ha a tényleges érték magasabb az elvártnál (akkor túlteljesítettük a tervet) a test automatikusan megpróbál hőt leadni. Az agy ebben az esetben is be tud avatkozni egyéb, aktív módszerekkel is ha veszélyesen nagynak érzékeli a különbséget, például azzal, hogy elájul (Most nem a monetáris politikáról beszélünk, egészen véletlenül? Nem? Pedig ez nagyon úgy hangzott...).

   Láz esetén végső soron annyi történik, hogy a "hőközpont" ideiglenesen megemeli az optimális értéket (Mint az ötéves terv. Ott is mindig emelték a célszámokat. Vagy az acélszámokat?), így a tényleges testhőmérséklet alacsonyabb lesz, ami azt eredményezi, hogy a test elkezdi felfűteni magát, és az illető fázni kezd, értelemszerűen. Ha sikerül elérni a kitűzött célértéket, az egész folyamat "átesik", az elvárt érték visszaáll a normálisra, és a test ezt reagálja le. Tehát a lázcsillapítók végső soron annyit csinálnak, hogy a hőközpont megfelelő részét próbálják visszaszabályozni, kémiai eszközök segítségével.

   A több személyiséggel rendelkezőknél viszont ezek a dolgok (is) máshogy működhetnek, mert náluk a hőszabályzó (részben, vagy teljesen) tudatos irányítás alatt lehet. Ez okozhat például - látszólag kiváltó ok nélküli - belázasodást, vagy egyéb feltűnő jelenségeket is. Például sok multi nem izzad a melegben (kivéve, ha már tényleg nagyon meleg van), hogy a test ne veszítsen folyadékot, még akkor sem, ha ennek hyperthermia (túlmelegedés) lehet az eredménye. Hasonló játszódhat le fordított esetben is, tehát hidegben sem feltétlenül próbálják fenntartani a normál testhőmérsékletet, amiből - főleg télen - hypothermia (kihűlés) lehet. Például én sem izzadok ha meleg van, a test hűtését meg a keringésemen keresztül oldom meg, amennyiben ez lehetséges. Ehhez fel kell emelni a vérnyomást, és a kéz, a kar (Mondja! Mi a fr.ncot akar?) és a lábfej felszínközeli, szemmel láthatóan felfúvódott ereit hűteni kell. Ilyenkor hőcsere történik, a hideg vér visszaáramlik a testbe, ahol ismét hőt cserél, lehűti a szerveket (azaz felveszi tőlük a hőt), majd visszajut felszínközelbe leadni azt. Ezt más multiktól tanultam el, ahogy azt is, hogy hidegben lassítani kell a keringést, így a felszínnel érintkező vér (az arc és a kéz erein keresztül) kevésbé hűti le a testet.