A rendszeren belül sok mindent meghatároz a személyiségek erőssége, vagy épp gyengesége. Bizonyos esetekben ez dönti el, hogy mikor, melyik vegye át az irányítást, és ezen múlik az illető mozgástere is. Az erősebb altereket értelemszerűen nehezebb megkerülni, mint a gyengébbeket, és bizonyos esetekben nagyon is számolni kell velük. Az akaraterőnek egy stabil rendszerben lesz igazán lényeges szerepe, mert akkor az aktuális host - bizonyos esetekben - képes visszafogni az altereit.

   Instabil multiknál - amikor nem tudnak szándékosan váltani - mindig külső ingerek hoznak elő egy altert. Ilyenkor hiába erősebb valamelyikük a összes többinél, ha a háttérben gyakorlatilag nincs ébren, tehát inaktív állapotban van. Stabil rendszereknél viszont az erősebb alter bármikor el tudja mozdítani a nála gyengébb hostot (Puccsot kíséreltek meg ellenem! Benne volt a CNN is.), legalábbis elméletileg. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a rendszer mindig azt az altert igyekszik kormányon tartani, amelyik a leginkább megfelelő az aktuális feladatra (Vagyis a Megfelelő Ember kormányoz. Ezt mintha láttam volna valahol...). Ez utóbbit el tudja érni egyszerű szavakkal, az úgynevezett alterközi egyezményekkel (contracts), vagy - ha épp arra van szükség - erővel is. De a külső ingerektől való függőséget továbbra sem lehet teljes mértékben kiiktatni, tehát egy alter erősödni fog, ha a rendszer azt érzékeli, hogy kívül "igény van rá". Például munkakörnyezetben a munka alter, ha van (márpedig a legtöbb rendszernél van) sokkal erősebb lesz, mint egyébként lenne.

   Épp a fentiek miatt a stabil multik is ügyesen kerülgetni próbálják az olyan szituációkat, amik előhozhatják a veszélyes altereiket.