Elterjedt városi legendák szerint az ember csak az agya 10%-át képes használni. Először is szögezzük le, hogy ez egy épületes ostobaság! Ugyanis ébrenléti állapotban az agy körülbelül 96-98%-a működik teljes intenzitással (legalábbis a többségiek esetében), csak bizonyos részein, bizonyos esetekben átmenetileg csökkenhet a tevékenység.

   Például a "nyelvközpont" (Ez olyasmi, mint a Nemzetgazdasági Minisztérium, legalábbis ugyanakkora őskáosz uralkodhat el ebben az intézményben is.) egyes, éppen kihasználatlan területei "takarékra teszik" magukat. Például ez utóbbinak az anyanyelvi területe - vagyis az a nyelv, amit életében először sajátított el - állandóan aktív, mert az illető mindent arra fordít le magának (optimális esetben öntudatlanul), és az a legerősebb része is. Emiatt, ha valaki nem a saját nyelvi közösségében él, azt tapasztalhatja, hogy a hétköznapokban egy tanult nyelvet használ, de ha mondjuk álmodik valamit, ott minden szereplő az ő anyanyelvén beszél (azok is, akik igazából egy szót sem tudnak belőle), valamint erős stresszhatás alatt öntudatlanul a saját, eredeti nyelvére fog váltani. Ha valaki idegen nyelveket is tud, azok a "nyelvközpont" külön területeire kerülnek, és szubdomináns helyzetben lesznek, vagyis csak akkor "kapcsolnak be", ha az illető olvas, vagy hall valamit azon a nyelven. Ha sokáig nem használja őket - tehát az adott terület viszonylag hosszú ideig inaktív marad - az agy fokozatosan elkezdi "felszabadítani a helyet", és arra a részére egy másik nyelv kerül. Tehát az, aki több nyelven tud, nem feltétlenül használja az agya nagyobb részét, hanem ugyanazt a területet osztja többfelé.

   Ugyanez a helyzet például az érzékszervekkel is. Ha valaki elveszti a látását, de az agy kapcsolódó területe érintetlen marad, ott rövid időre egy inaktív terület keletkezik. Ez az állapot nem tart sokáig, mert a kiesett rész felosztásra kerül a többi érzékszervet kiszolgáló terület között, a megnövekedett igénybevételtől függően. Tehát a vakoknak sem az ujjai alakulnak át, hanem az agyuk, emiatt tesznek szert az átlagosnál sokkal érzékenyebb tapintás képességére. Ha valaki annak ellenére is az átlagosnál többet hagyatkozik az egyik érzékszervére, hogy mindegyik rendben működik, az érintett terület fejlődni fog, de nem "terjed ki". Ilyenkor a hatékonyság növelésével oldódik meg a probléma, ezt hívhatjuk akár kompressziónak, vagy tömörítésnek is.

   Egy multinál az agy bizonyos területei "csökkentett üzemmódban" vannak, ha egy adott alter inaktív. Onnan szükség esetén lehet "tartalékot felszabadítani" (mint a költségvetésben a vésztartalék), ami bizonyos előnyökkel jár. A pihenő terület sokkal kevésbé fárad, mint az aktív, tehát a kapcsolatfelvétel után az álmosságérzés is csökkenhet, vagy akár teljes mértékben el is múlhat. És ugyanígy fordítva is, azaz egy fáradt alter akkor is képes aludni, ha a host (és vele a test is) ébren van. Csak olyankor az ott található emlékekhez lényegesen nehezebb hozzáférni.