A disszociatív személyiséggel rendelkezőknél ezek rendkívül gyakran használt alapfogalmak, szóval itt az ideje kicsit részletezni ezt a kérdéskört is. Tulajdonképpen az egész azon alapszik, hogy a személyiségeknek meg kell tanulniuk ébren maradni a háttérben is, és amíg az nincs meg rendszeresen jelentkeznek a multikra jellemző tünetek. Általánosan megállapítható, hogy minél stabilabb egy multi, annál nehezebb felismerni, mert az alterek igyekeznek kerülni a fölösleges feltűnéskeltést.

   Instabil rendszernél mindig csak az a személy van tudatánál, aki épp irányítja a testet, az ezalatt történtekre csak ő fog emlékezni és csak a saját képességeit tudja használni. Ezt a kifejezést szokták használni (Igen, én is ezt használom, mert ezt szoktam meg, annak ellenére is, hogy bizonyos esetekben helytelen.) minden többszörös személyiséggel rendelkezőre, aki képtelen fenntartani az együttműködést az alterei között. Valójában ez a fogalom ténylegesen csak azokra vonatkozik, akiknél egyáltalán nincs kooperáció, emiatt messziről is felismerhetőek a disszociatív fúgához hasonló tüneteik miatt. A fúgához hasonlóan, a személyiségek ebben az esetben sem tudják, hogy mi történt, amíg "aludtak", emiatt egy váltás után teljesen össze vannak zavarodva, viszont a másik állapottal ellentétben ezek az alterek nem annyira összetettek, hogy teljes értékű személyként tudjanak funkcionálni.

   Stabil rendszernél az alterek ébren és öntudatuknál vannak, tehát bizonyos mértékig be is tudnak avatkozni a körülöttük zajló eseményekbe. Ennek egyik feltétele a működő kommunikáció, amivel az emlékeket, képességeket és - indokolt esetben - a jellemző gesztusokat és viselkedésformákat is át lehet adni a hostnak. Továbbá ez teszi lehetővé azt is, hogy a rendszer az általa meghatározott keretek közé tudja szorítani a veszélyes altereket.

   A kettő között van egy köztes állapot is, ide sok mindent besorolhatunk. Ide tartozik az is, amikor az alterek nem tudnak közvetlenül beszélni egymással, de kifelé ennek ellenére is igyekeznek egy személyként megjelenni. Ide sorolnám még a "fél stabil" állapotot is. Ez akkor jön létre, ha a személyiségek már megtanulták, hogy lehet alterként ébren maradni, de náluk emlékek még nem jönnek létre. Így aktívak, tudatuknál vannak, beszélnek a hosthoz, és adott esetben bele is avatkoznak az eseményekbe, de utólag semmire sem emlékeznek ezekből. Egyébként ez gyakran előfordul a rendszeralakítás közben, de van olyan is, akinél teljesen kimarad. Hasonló állapot, amikor a alterek nincsenek ébren, de a memóriájuk működik, igaz csak REM (Rapid Eye Movement) alvás módban. Ilyenkor képesek érzékelni a külvilágot a hoston keresztül, de csak úgy, mintha álmodnák az egészet, és utólag is álomként emlékeznek a történésekre. Ez utóbbi ritkán szokott előfordulni.