Talán kezdjük azzal, hogy ez is egy meglehetősen bonyolult kérdés lesz, mint általában minden, ami a többszörös személyiséggel kapcsolatos. Ez után gondolom nem lesz meglepő, hogy a személyiségek bonyolultsága is széles skálán mozoghat, a teljes értékű személyektől az egyszerű emléktárolókig. Az előbbieknél könnyen disszociatív fúga alakulhat ki, az utóbbiaknak pedig nincs is önálló tudata, gyakorlatilag tárgyaknak tekinthetjük őket.

   Az úgynevezett disszociatív fúga (dissociative fugue) nevű állapot akkor jöhet létre, ha kettő, vagy több teljesen kifejlett (azaz összetett) altere van az illetőnek, és azok képtelenek kommunikálni egymással. Tehát ez hasonló, mint a többszörös személyiség, de vannak köztük lényeges különbségek is. A fúgánál az altereknek minden esetben (Min ... díg, minden körülmények között???) normális, hétköznapi neve van, úgy is szeretnének élni, mint egy átlagember, és épp az összetettségük miatt idegenek nem is tudják felismerni őket. Ők csak egy normális - bár amnéziás - személyt látnak, aki semmire sem emlékszik a váltás előtti életéből. Hasonlóan, mint a multiplex személyiségnél, ha az eredeti személyiség "visszavált" (Visszatér, mint a Terminátor. Az - esetleg - időközben kiépített új életében ez legalább akkora rombolást is okoz.), az emlékek is előkerülnek, viszont a fúga állapotban történt dolgok kiesnek. Ilyenkor a váltás tarthat pár óráig, de akár évekig is.

   A fentiekkel ellentétben a legegyszerűbb alterek - mint azt fentebb is írtam - csak emléktárolók. Ezek bizonyos rendszereknél arra szolgálnak, hogy a fontos, vagy aktuális emlékek oda bekerülhessenek, és az aktuális host - vagy valaki más - lekérhesse azokat, így kiküszöbölve az emlékezetkiesést. Ezeket minden esetben tárgynak tekinti a rendszer (mert azok is), tehát passzívak. Természetesen ez csak a két szélsőség volt, a kettő között rengeteg fokozatot különböztethetünk meg, sokféle szempont alapján.