Mint minden szervezett csoportban, a rendszerben is fontos a hatékony kommunikáció. Nélküle az alterek nem tudnák összehangolni a tevékenységüket, képtelenek lennének együttműködni, és az állapot kezdeti stádiumára jellemző tünetek azonnal jelentkeznének. Mint minden multi képesség, ez is tanulható, tehát alapból ez sincs benne a többszörös személyiségnek nevezett csomagban, épp emiatt jellemző a kezdetleges, fejletlen rendszerekre ennek hiánya. Mint azt bizonyára a kedves Olvasó magától is kitalálta (De akkor sem kell aggódni, ha esetleg mégsem. Megvárjuk amíg sikerül, van időnk...), több formája is létezik, most ezeket próbáljuk kitárgyalni, fejlettségi sorrendben.

   A legegyszerűbb beszélgetési módszer az úgynevezett "naplózás". Mint az a nevéből is sejthető, az egyik alter beleír a naplóba, majd leteszi egy jól látható helyre, ahol a másik megtalálja, elolvassa, és visszaír válaszol rá (A "visszaír" kifejezés a nyelv egy széles körben elterjedt vadhajtása, annak ellenére is, hogy helytelen. A levelekre nem "visszaírni" szoktak az emberek, hanem "válaszolni". Csak, hogy Akatosh is csináljon már valami hasznosat...) Ennek egyetlen előnye az, hogy nagyon könnyen megtanulható, ugyanakkor rengeteg - nyilvánvaló - hátránnyal rendelkezik.

• Ettől még az alterek nem fognak emlékezni arra, amit a másik csinált, legfeljebb elolvashatják, hogy milyen jelentős események történtek, amíg "távol voltak".
• Élő beszélgetésben ez gyakorlatilag használhatatlan, mert enyhén szólva is feltűnő lenne, ha valaki állandóan a noteszében kotorászna bizonyos, alapvető információk után.
• Tényleges kapcsolat továbbra sem lesz a rendszer tagjai között, tehát abba sem lesz beleszólásuk, hogy ki, mikor, mit csinál(hat).
• A személyek elfelejthetnek leírni valamit, ami számukra jelentéktelen, ugyanakkor később nagyon is fontos dolog lehet belőle (például befizettek-e egy számlát).
• A rendetlen alterek elkavarhatják a naplót, emiatt külön mutatvány azt megtalálni. Ez nem vicc volt...

   Ennél sokkal jobb módszer az eszmecserére, a közvetlen beszélgetés. Ennél az alter egyszerűen elképzeli, amit mondani akar, de nem mondja ki hangosan. Ha a többiek megtanultak ébren maradni a háttérben is, a szöveget beszédként fogják hallani, és a host is ugyanígy érzékeli azt, ha ők akarnak mondani valamit (Mindig bent a fejében, tehát sosem kívülről, mint a skizók). Ez önmagában nem igényel semmilyen mentális erőfeszítést, és a legtöbb rendszernél az alapvető érintkezési módszerré fejlődik. Hasznos ha a multi megtanul "blokkolni", vagy "falazni" is, hogy a fölösleges beszédet bizonyos helyzetekben ki tudja zárni. Ez utóbbi viszont már fárasztó lehet egy gyakorlatlan személynek, de hamar bele lehet tanulni. Néha elég egy szóbeli felszólítás is, ha a host csendet kér, de csak erre - érthető okokból - nem érdemes hosszú távú terveket építeni.

   Ennél sokkal erősebb kapcsolati módszer a közvetlen összeköttetés, amikor a képességek, gondolatok, érzések, és emlékek is átkerülnek. Ezt lehet szabályozni lazábbra, vagy szorosabbra, helyzettől függően, de minél szorosabb a kapocs, annál fárasztóbb annak fenntartása is. Gyakorlással természetesen itt is csökkenthetőek a "fenntartási költségek".

   Ez utóbbinak egy "oldalága" az alterek projekciója (kivetítése), amit például a United States of Tara című filmsorozatban láthatunk. A későbbiekben ezzel amúgy is szeretnék egy kicsit részletesebben is foglalkozni, szóval most elég róla annyi, hogy teljesen felesleges energiapocsékolásnak tartom, ami többet árt, mint használ. Tíz multiból kilenc nem ajánlja...

   Az utolsó, és egyben a leghatékonyabb módszer két alter ideiglenes összeolvadása, amikor egy harmadik személyiséget hoznak létre. Az így létrehozott alter mindkét "donortól" örököl bizonyos tulajdonságokat, de csak az egyikük irányítja. Ilyenkor mindkét fél összes emléke és tudása megjelenik az "új" alternél, ezenfelül ezt az állapotot lényegesen könnyebb is fenntartani, mint az összeköttetést. Ha valamelyik fél "kiugrik a koalícióból" (ezt bármikor meg tudja tenni), a status quo azonnal helyreáll.