Ez időnként elő szokott jönni a közbeszédben, és nem csak külföldön, ezért mi is foglalkozunk vele egy kicsit. Mivel nem vagyok se bíró, se ügyvéd (Bűnöző viszont igen, mert húst eszel, és bizonyos sötétzöldek szerint az közreműködés egy bűncselekmény végrehajtásában. - Szerintük azt az állatot azért kellett megölni, hogy például Te ehess belőle. - Csak azt tudnám, hogy akkor miért nem mennek a kib****tt állatkertbe és tartóztatják le mondjuk a tigrist? Mert a nyomozás könnyen az oroszlánhoz vezetne, aki arra használta a ... befolyását, hogy leállítsa az egészet, mert a kajmánok és a hiénák már alig várják, hogy elmozdíthassák a helyéről. A zebrák meg fajgyűlölőnek tartják, de őket senki sem kérdezte...) az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó kijelentéseimhez mindig hozzá kell majd képzelni, hogy "úgy tudom", mert nem akarok biztosra állítani valamit, amiben nem vagyok egészen biztos. Viszont ugyanazt a kifejezést olvasni körülbelül minden harmadik mondatnál idegesítő lenne. (Pedig ezt hívják makroökonómiai szószaporításnak a politikában, és előszeretettel használják is azok, akik meglehetősen ... jártasak benne. Nem mintha én az lennék, ha már így szóba került, csak gondoltam most adódott egy jó lehetőség, hogy felhívjam a figyelmet erre a meglehetősen ... zavaró, és megtévesztő gyakorlatra! Ha közelebbről megvizsgálunk egy ilyen szöveget, és kihúzzuk belőle a töltelékbeszédet ottmarad előttünk a lényeg, ami ebben az esetben az, hogy "Menj a p***ába Sithis!" Azt mondták! Nem mintha bárki is ilyet mondana nekem, mert nem szoktam alapos indokot szolgáltatni az ilyen ... elítélendő viselkedésre. Meg alaptalant sem. Egyébként is, szerintem a céltalan káromkodás az alacsony intelligencia jele, ezért nem is vetek be ilyen ... kétes hírű eszközöket. Továbbá ...) Az amerikai kifejezéseket az eredeti, angol nevükön fogom használni, de mindegyiket lefordítom (translate), amikor először előkerülnek. Most akár neki is kezdhetnénk, nem?
A közfelfogással ellentétben az insanity defense (Hibbant védelem?) nem jelenti azt, hogy az illető szabadon távozhat! Eleve csak a megfelelő vizsgálat állapíthatja meg hivatalosan, hogy valaki nem beszámítható, tehát bemondásra nem fogadják el. Ha sikerrel próbálkozott vele a perp. (Elköv, vagyis elkövető.), rendszerint kényszergyógykezelésre ítélik egy börtönpszichiátrián. Innentől bonyolódnak a dolgok, mert a kezelés időtartamát orvosok állapítják meg, ami lehet akár "meghatározatlan idő" is, azaz életfogytig tartó, és határozott idejűnél is orvosi felülvizsgálat rendelkezik a továbbiakról, mielőtt kiengednék. Az utóbbi meg is hosszabbíthatja a kezelést, aztán a következőnél ismét meghosszabbítják ... így meg gyakorlatilag ebből is életfogyt. lehet. Ha jól emlékszem Breiviket is ezért akarták kényszergyógyra tenni a norvégok (Norvégiában nincs tényleges életfogytiglan).
Egyébként az insanity defense-t az esetek kevesebb, mint 1 százalékánál használják Amerikában, és gyakran azoknál is sikertelenül. Azt is hozzá kell tenni, hogy olyan eseteknél meg épp, hogy nem használták, amiknél lett volna alapja! Például:
- BTK - 175 év, without parole (Tíz életfogytiglan). Többek közt szadista volt.
- Richard "Nightstalker" Ramirez - Halálraítélték, de meghalt a börtönben. Nála aztán volt minden, többek közt pszichopátia. Mellesleg szociopata is volt.
- Aileen Wuornos - Méreginjekció. Nála is, pszichopátiától kezdve borderline személyiségzavarig. Also: meth head.
- Israel Keyes - Öngyilkos lett a börtönben. Szociopata volt, valószínűleg egyéb devianciákkal. Ő például halálbüntetést követelt saját magára, rögtön azután, hogy elfogták.
- David Parker Ray, the Toy-Box Killer - Meghalt a börtönben, egyébként 224 évet kapott, azzal együtt is, hogy 100 000 $-ért összerakott egy kínzókamra-lakókocsit (Kínzókocsit?). Számomra az utóbbi már önmagában is elég lett volna ahhoz, hogy keresni kezdjem a nyugtatólövedéket. Nem tudok róla, hogy próbálkozott volna insanity defense-el.
- Cynthia (Cindy) Hendy (az eggyel feljebbi DPR élet és bűntársa) - 36 évet kapott. Ő sem próbálta megjátszani, hogy beszámíthatatlan.
Hirtelen ennyi jutott eszembe. Gondolom ebből már látható, hogy gyakran meg sem próbálják használni az insanity defense-t, még olyanok sem, akiknek lenne rá alapja. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a fentieknél kisebb súlyú ügyeknél nem is érdemes használni, el lehet képzelni, hogy mekkora "népszerűsége" van. Ahogy fentebb már volt róla szó: börtönnél lehet tudni hogy nagyjából mennyit fog kapni az illető, pszichiátriánál viszont nem. A börtönnél van "parole", illetve elnöki kegyelem is, kezelésnél viszont nincs, ott csak az orvosok határozhatják meg, hogy mikor engedik ki. Ha a perp. bízik a rendszerben (system), számíthat rá, hogy börtönnél tehet panaszt az esetleges nem megfelelő bánásmód miatt, pszichiátrián viszont nem. (Ott is tehet, csak elintéznék annyival, hogy tegnap még a tábornokaival akart beszélni Waterlooval kapcsolatban. Tegnapelőtt meg ordibálva kereste Fegeleint.) Ha meg nem bízik a rendszerben, akkor számíthat rá, hogy egy pszichiátrián mindenféle gyanús injekciókat fog kapni. Also: elektrosokk terápia.
Hosszú távon szintén "értelmesebb megoldás" a börtön, még ha ez elsőre hülyén is hangzik. A társadalom egy ex-con-t (Ex-convict, volt elítélt.) sokkal könnyebben elfogad, mint egy olyat, aki volt pszichiátrián. Egy ex-connál például nem mindegy, hogy miért ült, mit gondol arról, hogy ült, stb, egy "orvosi esetnél" viszont majdnem mindenki hajlamos azonnal egy őrjöngő tömeggyilkosra asszociálni, anélkül, hogy utánanéznének ténylegesen mennyire is veszélyes az illető. Itt említeném még azt is, hogy bizonyos mentális betegségeknél az illető nem is tudja, hogy beteg - vagy csak nem hajlandó azt tudomásul venni - ezért nem is hivatkozik ilyesmire. A személyiség (Borderline, nárcisztikus, antiszociális személyiségzavar, szadizmus, szociopátia, ilyesmi. Igen, mi multik is ide tartozunk.), és a szexuális zavaroknál (Pedofília, nekrofília, szexuális szadizmus, ilyesmi) meg az illető tudja, hogy mi baja van, de igyekszik titokban tartani a valódi természetét. Például a fent már említett Israel Keyes és BTK tudták magukról, hogy szadisták, és nekik az teljesen normális volt, de arra is hamar rájöttek, hogy jobban járnak ha nem "reklámozzák" a dolgot. (Pedig a nők beindulnak az erőszakosságtól... Nem úgy általában az erőszakosságtól "indulnak be", hanem annak bizonyos formáitól. Például attól igen, ha megvédik őket valamitől, mert ... Ebbe ne menjünk bele, ha kérhetném!) Aztán - egy bizonyos idő után - már annyira megszokják, hogy szerepet kell játszaniuk, hogy az teljesen automatikus lesz nekik, és eszükbe sem jut erre hivatkozni a tárgyaláson.
Gondolom ebből már látszik, hogy a filmekben ábrázolt "Plead insanity, it always works!" a valóságban nem annyira "works". Ha meg mégis, akkor általában csak ront a helyzeten.
