Ebben a posztban csak személyes élményről írok, szóval egyáltalán nem biztos, hogy ez bármelyik más multinál is így van.

   Lassan egy éve nem beszélgettem - Hosszabban. A rövidebb üzenetváltásokat nem számolom ide. - senkivel sem a neten - élőben még hosszabb ideje - és egyáltalán nem is hiányzik. Így, utólag úgy veszem észre, hogy régebben is csak azért mentem többségiek közé, mert a körülmények kényszerítettek rá, és akkor is nagyjából ugyanúgy töltöttem el velük az időt, mint most. Csak a miheztartás végett: ez nem teljes elzárkózást jelent - például a közértbe most is rendszeresen mászkálok - de gyakorlatilag nem érintkezek senkivel. Legalábbis én, a magam részéről a "Jó'nap'! Kösz'! Visz'lát!" hárommondatos kommunikációt nem tartom komoly beszélgetésnek.

   Ugyanakkor azt is észrevettem, hogy továbbra is teljesen be tudok illeszkedni - a magam régi módján - ha akarok, vagyis senkinek sem tűnik fel, hogy milyen régóta nem tartok fenn közelebbi kapcsolatokat. Most vagy a többségiek ennyire ignoránsak, vagy a multi alkalmazkodóképességem képes sokkal többre, mint amit idáig feltételeztem róla. Igaz, ha a másik oldalról nézzük, töltöttem már el hosszabb időszakokat különböző közösségekben - jártam iskolába, you know - ahol kevés kivételtől eltekintve senki sem tudott rólam semmit, tehát most is csak az történik, ami eddig, csak ezúttal kevésbé feltűnően. Akkor sem éreztem semmilyen kötődést másokhoz - ők egy teljesen más világ voltak, és most is azok - és most sem érzek. Érdekes ugyanakkor, hogy más multikkal szemben ez egyáltalán nem így van. Velük ugyanolyan empatikus tudok lenni, mint a többségiek egymással. Illetve még inkább, mivel az utóbbiak kegyetlenül áttaposnak egymáson.

   Közben Shadow viselkedése is lényegesen megváltozott. Most a leginkább "fél" az idegen többségiektől, olyan értelemben, ahogy a vadállatok is "félnek" az embertől, és egymástól is. - Tehát igyekeznek elkerülni őket, és elvárják, hogy a másik is ugyanezt tegye. Ez a jelen esetben azt jelenti, hogy nem kezdeményez kommunikációt, hacsak nincs rá nagyon komoly oka. Ugyan nem zárkózik el tőle teljes mértékben - ha belekényszerítik - de akkor is igyekszik a lehető legrövidebbre korlátozni az időtartamát, aztán "elmenekülni". (Ez a "fight or flight response", aminek általános tünetei automatikusan megjelennek, ha Shadow valamennyire hozzáfér a test irányításához. Ugyanez itt, és itt is.) Ez természetesen csak élőben érvényes, a neten egyáltalán nem zavar - (Honnan tudod, hogy mit éreznek az állatok, ha ember van a közelükben? Lementél az állatkertbe, és megkérdeztél egy oroszlánt? Vagy a Parlamentbe? Ott van például majom, ökör, hiéna, keselyű, görény, sakál...) (Kajmán...) "Persze" ez csak a tetteire vonatkozik, szóban továbbra is ugyanúgy gyűlöli őket, ahogy eddig. (Erre mondják az angolok, hogy "paper tiger".) Ráadásul sokkal együttműködőbb is lett (Litván. Észt?) - azt hiszem ezen a poszton is tisztán látszik, hogy nem löktem félre - például még egy fogamat kihúzattam pár napja, és most tényleg nem éreztem semmit az egészből, ahogy a helye sem fáj, azóta sem.

   Úgy vettem észre, hogy a többségieknek fontos a társaság, és ők nem bírnák ki ennyi ideig, ennyire elszigetelten, azt viszont nem tudom pontosan, hogy ugyanez miért vált ki belőlem teljesen ellentétes reakciót. Talán sosem szoktam meg, hogy lenne társaságom, és így nem is tud hiányozni. Vagy Shadow hatása egyre erősebben érződik, és már kezdem megszokni, ezért nem is tűnik fel. (Ahhoz képest, hogy úgy érezted, nem tudsz miről írni, ez elég ... hosszúra sikeredett. Miért is nem írtál még qrvajó könyveket a ...?) - Végül is, azt mondják, csak az első lépés nehéz. (Feltételezem, azok mondják ezt, akik legurultak a lépcsőn...)