Az arcvakság, vagy prozopagnózia (görög, prosopon=arc, agnosia=nem tud, nem ismer) az agnózia (görög, a-gnosis: tudás elvesztése) összefoglaló kategóriába tartozik, és röviden azt jelenti, hogy a beteg képtelen az arcok felismerésére (Ezzel el is hangzott a lényeg, úgyhogy oszoljanak kérem! Nincs itt semmi látnivaló! Vicceltem...), amit az agy egyik részének (latin, gyrus fusiformis) abnormális működése okoz. Ez utóbbit sérülés, vagy egy hibás gén öröklése idézheti elő és jellemző a betegségre, hogy nem a látást érinti, hanem az agyat, tehát a beteg szemei minden tekintetben teljesen jók lehetnek, csak nem képes felismerni az arcokat.
Ezt (az egyik fajtáját leszámítva) szó szerint kell érteni, azaz érzelmeket, arckifejezéseket, nemet, kort, és minden egyebet érzékelnek, és ami még fontosabb: értelmeznek is, csak képtelenek személyt társítani a fejhez. Az agy "működésoptimalizáló" képességei itt is előjönnek, ugyanis az érintettek egyéb jellemző tulajdonságiak alapján ismerik fel az embereket, például a hajszínük, hajviseletük, mozgásuk, ruhájuk, magasságuk, jellemző gesztikulációjuk és szóhasználatuk, vagy a hangjuk alapján. Három fajtáját különböztetjük meg, ezek az alábbiak:
- Apperceptive prosopagnosia (tudatosult prozopagnózia)
- Associative prosopagnosia (asszociatív prozopagnózia)
- Developmental prosopagnosia (örökölt prozopagnózia)
Az első a legsúlyosabb változata, annál a betegek kort, nemet, és egyéb tulajdonságokat sem képesek leolvasni az arcokról. A második a tipikus "pocsék arcmemória", erre jellemző, hogy a személy csak a nevet és a kapcsolódó információkat nem képes az archoz társítani. Mint azt már korábban is említettem, a harmadikat génhiba okozza, tehát öröklődő és az előbbi kettő közül bármelyikké fejlődhet.
A disszociatív személyiség nem okoz arcvakságot (hacsak nincs prozopagnóziás alter a rendszerben), viszont a külsősök gyakran érezhetik magukat annak, az állapot természetéből adódóan. Mivel a váltással nem feltétlenül "alakul át" látványosan az arc is, az alterek felismerésénél marad a jellemző szóhasználat, gesztikuláció, vélemény, etc. figyelése. Azt ha valaki nem ismeri fel a saját arcát deperszonalizációnak hívják, és az egy teljesen külön kategóriát alkot. Ez utóbbi viszont nagyon is előfordulhat a multiknál, de az majd egy következő post témája lesz.
