A címben szereplő szakkifejezés a nárcizmus, a pszichopátia, és a machiavellizmus összefoglaló neve a pszichológiában. (Az utóbbi kettőnek több közös tulajdonsága van egymással, mint az elsővel.) A fogalmat Delroy Paulhus és Kevin M. Williams alkotta '02-ben, és általában olyan személyekre használják, akik csak szubklinikai tüneteket mutatnak, vagyis nem feltétlenül van tényleges nárcisztikus (NPD), vagy antiszociális (ASPD) személyiségzavaruk. (A machiavellizmus a névadója, Machiavelli filozófiájából eredeztethető, és jelenleg nem tekintik tényleges személyiségzavarnak.) A névben a "sötét" kifejezés a rosszindulatú természetükre utal, mert a három személyiségjegy gyakran káros és veszélyes viselkedést eredményez, főleg az intim kapcsolatokban, ahol az emberek sokkal védtelenebbek mint a mindennapjaik során.

   Ha már néhányan annyira kíváncsiak arra, hogy mit csinálok a mindennapjaimban:

• Sorozatokat nézek (többet is)
• IMDB-t szerkesztek, az előbbiekkel kapcsolatban
• Sokat, és sokfélét olvasok
• Blogot írok, most már kettőt is (ezen kívül egy másikat is)
• Volsung pankrációt néz
• Ház körüli dolgokat intézek
• Redditezek (ott néha kommentelek is)
• Néha főzni tanulok (elsősorban a neten)
• Magyar/amerikai jelnyelvet tanulok (a neten)

• Figyelemmel kísérem az űrkutatással kapcsolatos dolgokat

Ma (25) délelőtt lesz új poszt! Aztán tervezek még egyet, de annak egyelőre csak a témaválasztása van meg. Még le kell fordítanom, fogalmaznom és gépelnem a teljes (hosszú) szövegét, tehát az utóbbi majd csak valamikor fog megjelenni. Ez főleg attól függ, hogy mikor, mennyi időm lesz rá.

   Vannak bizonyos tevékenységek amiket az ember rendszeresen végez és különösebben fel sem tűnik neki, hogy odafigyelés nélkül is megfelelően működtethetőek. Ez azért lehetséges, mert az agy minden olyasmit igyekszik automatizálni és "kiszervezni" aminél ez megoldható. Tehát részben kiveszi őket a tudatos irányítás alól. Az ilyen aktivitásokra általában jellemző hogy repetitívek, azaz ugyanazt a feladatot kell elvégezni sokszor egymás után. Ilyenek például a gépelés, járás, olvasás, kézzel írás, vagy az idegen nyelvek használata is, ahogy sok minden más is. Például minél többet gépel valaki a billentyűzeten, annál kevésbé kell odafigyelnie ehhez. A gyakorlott gépelőknek már gyakran oda sem kell nézniük mert az ujjaik automatikusan a megfelelő helyre nyúlnak. De ugyanez igaz például az idegen nyelvre is. Aki gyakran használja mondjuk az angolt, annak nem kell odafigyelnie amikor angolul beszél, vagy szöveget értelmez. Nekem legalábbis nem ügy angolul olvasni vagy hallgatni valamit, az is ugyanolyan mintha magyarul lenne. (Csak angol-üzemmódba kerül tőle és olyankor automatikusan angolul fogalmaz. A magyar nyelv "visszakapcsolja" magyarra.)

   Már régóta éreztem, hogy a multi nők és férfiak között alapvető különbségek figyelhetők meg, de ez csak most tűnt fel igazán. Itt nő és férfi alatt természetesen a testet értjük, és nem az egyes altereket. Persze a DID sokkal gyakoribb a nőknél - legalábbis náluk gyakrabban diagnosztizálják - ezért a férfiakra sokkal kevesebb példából lehet következtetéseket levonni. Gondolom azt sem kell mondanom, hogy ez egy általánosítás, tehát nem minden multi nő vagy férfi ilyen, vagy épp olyan! Egyébként is, a legtöbb rendszer valahol a két szélsőség között foglal helyet csak hajlamosak a nemükre jellemző irányba tolódni a skálán. Emiatt a két végletet asszociáltam a két nemmel. Először a hölgyekről lesz szó. (Ez egyébként egy elterjedt pszichológiai/politikai manipulációs technika, ugyanis az ember sokkal hajlamosabb arra emlékezni egy cikkből amit még az elején olvasott. Emiatt egy negatív cikknél érdemes az általad preferált politikai formációt utoljára hagyni, egy pozitívnál vagy semlegesnél pedig első helyre tenni. Így olvasás közben pártfüggetlennek látszik majd a cikk, de a kritika vagy elismerés nagy része a megfelelő helyre tolódik majd a közönség emlékezetében. Or csak udvarias akartam lenni. Persze...)

   Gondoltam írok egy másik posztot is a bántalmazás következményeiről eredményeiről. Ezek a következők lehetnek:

   Hiperérzékenység: Ez főleg akkor szokott megjelenni, ha a bántalmazó nem mindig negatív személy. Ebben az esetben fontos tudni, hogy mikor kell vigyázni vele. Ezt gyakran egészen apró jelekből is észre lehet venni, és ez később átalakulhat egy részletes megfigyelőkészséggé. Én is gyakran észreveszek apró dolgokat vagy jeleket, akár a környezetemen, akár másokon. Ez egyébként az érzékszervekből érkező jelek részletesebb feldolgozásával is járhat.

   Megfelelési kényszer: Ha a bántalmazást csak egy bizonyos viselkedés váltja ki, nem árt ha az ember egy pillanat alatt fel tud venni egy elfogadott szerepet, és azt fenn is tudja tartani. Volsung is el tud játszani szerepeket, ha akar. Tényleges megfelelési kényszerem meg nekem szokott lenni.

   Érzelmek kikapcsolása: Ha érzelmi bántalmazás történik, ez hasznos lehet. Például én is ki tudom kapcsolni az érzelmeimet, ha akarom. Általában akkor hagyom őket bekapcsolva ha filmeket nézek vagy hasonlók mert az mindig egyoldalú. (a szereplők nem tudják érzékelni a néző érzelmeit, csak fordítva) és emiatt biztonságos is.

   Gondoltam írok egy posztot Volsung egyik nagyszerű elméletéről marhaságáról. (Lehet, hogy ilyenekből lesz még több is, majd meglátom.) Kezdjük ott, hogy ő a klasszikus értelemben nem tesz különbséget az emberek és az állatok között. Szerinte az ember is egy faj, ami alkalmazkodott - illetve jelenleg is alkalmazkodik - a körülményeihez. A saját életterében (Ezt a szót én nem használnám...) életképesebb mint sok más állat, de máshol jelenleg nem sok esélye van az életben maradásra. Illetve nagyon adaptív, ezért is tudott elterjedni az egész földön. (Persze volt némi járulékos veszteség az eltelt hárommillió év alatt, mint például a Heidelbergensis, a Habilis, vagy bizonyos pártok tagjai, de azokat otthagytuk az út szélén. Na és? Ez rasszizmus...) A tried and true létfenntartási stratégiák meg ennél is sokkal régebbiek ami az embereknél is megfigyelhető szokott lenni, ahogy altereknél is csak náluk gyakran felerősítve. Most az utóbbiakról lesz szó. Persze a kategóriák között lehetnek komoly átfedések is, ahogy nálunk is vannak.

   Mostanában szoktam beszélgetni egy másik multival (Serivel), és feltűnt nekem, hogy mennyi hasonlóság van köztünk, ami számomra azért volt meglepő, mert a hátterünk sok mindenben különbözik. De úgy látszik ennek ellenére is a DID hasonló dolgokhoz vezetett mindkettőnknél. Most ezekről fogok írni egy kicsit vázlatosan. (Seri alatt itt a domináns személyt értjük, akivel szoktunk beszélgetni.)

   Már régebben észrevettem, hogy introvertáltként (a továbbiakban csak intro) általában kedvelem az introkat, akkor is ha (még) nem is ismerem őket. És ugyanígy nem bírom az extrovertáltakat (a továbbiakban csak extro), mert rossz dolgokra számítok tőlük. Például jellemzően sokat fecsegnek a semmiről, arrogánsak, előbb mozdulnak és csak utána néznek körül, konfrontatívak, stb. Persze az első benyomás később változhat, és utána már nincs bajom egy extroval - feltéve, hogy nem tipikusan olyan az illető, mint a fajtája - de ez nem változtat azon, hogy az introk nagy előnnyel indulnak nálam. Azt sem egészen értem, hogy a nőket miért tudom olyan pontosan elhelyezni az intro-extro skálán, ha a férfiakkal viszont nem tudom ugyanezt megcsinálni. (Ugyanakkor introvertált nőktől tudom, hogy ők viszont "fordítva" vannak ezzel: rólam körülbelül azonnal feltételezik, hogy intro vagyok, más nőket viszont nem tudnak így bekategorizálni.) És ez még színésznőkre is működik, akkor is ha csak szerepben látom őket!